Lóránt Károly (szerk.): Az acélváros végnapjai. Hogyan semmisült meg húszezer ember munkahelye a Lenin Kohászati Művekben - RETÖRKI könyvek 20. (Lakitelek, 2017)
1. A magyar iparpolitika fő vonásai
1. A magyar iparpolitika fő vonásai 1. A magyar iparpolitika fő vonásai Magyarországon a gyáripari, nem manufakturális jellegű ipari termelés a kiegyezés után indult meg. 1872-ben törvényt hoztak az iparszabadságról és ezt követően az állam számos módon igyekezett az ipar fejlődését ösztönözni. A második ipari forradalom következtében ebben a korszakban az ipari termelés nyolcszorosára növekedett. Elsősorban a mezőgazdasághoz kötődő iparágak fejlődtek (malomipar, szeszipar, cukor- és konzervipar), de a bővülő bányászat hozzájárult a vas- és acélipar erőteljes növekedéséhez is. A villamos-energia elterjedése, a vegyipar gyors kibontakozása a világgazdaságban végbemenő változásokat mutatták. Világszínvonalú technikák-technológiák alkalmazása mellett, kiváló külföldi és magyar mérnökök álltak a fejlesztések hátterében. (Jelentősebb vállalatok: Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., Óbudai Hajógyár, Láng Gépgyár, Ganz Villamossági Gyár, Csepeli Weiss Manfréd Művek). Az egyre bővülő vasúthálózat, ajavuló közutak, az elterjedő hajózás, hozzájárultak a belső piac egységesedéséhez. A fellendülő gépgyártás és vasútépítés nagymértékben igényelte a vasat és az acélt. A vasérctermelés az 1860-as évektől az I. világháború kezdetéig hat-hétszeresére, körülbelül 1 millió tonnára nőtt. A vasérctermelés báziai a Gömör-Szepesi-érchegység, a délvidéki vajdahunyadi és a Krassó-Szörényi térség voltak. A századfordulón a termelés 70-80%-át 5-6 nagyvállalat és a kincstár bányái adták, a vaskohóművek 64 nagyolvasztóval rendelkeztek. Az 1920-as trianoni békeszerződés alapvetően átrendezte az ország gazdasági szerkezetét. Az ipar megmaradt kapacitásai rendkívül aránytalanok lettek, például a széntermelés kb. 65%-a, de a vasérctermelésnek csupán 15%-a maradt meg. Az összes gyáripari potenciál 53%-a esett a lecsökkent országterületre. Döntő változások következtek be a közlekedési hálózatban, elsősorban a vasúthálózatban. A nagy transzverzális vonalak a határ másik oldalára kerültek, ugyanekkor az ország vasútsűrűségi mutatói a centrális hálózat megmaradt részei miatt jelentősen javultak. Ilyen körülmények között az ország energiával és alapanyagokkal való önellátásának erősítése alapvető iparpolitikai céllá vált. Komoly erőfeszítésekkel az országban maradt szénbányák termelését jelentősen, az 1913. évi 9