Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
Bíró Zoltán: Előszó egy erőszakmentes vallatáshoz
írók az írószövetség történetéről (1945-57) 1953-as júniusi párthatározatról, a korabeli tájékoztatásuk hiányáról, annak képtelenségéről, érintve a Rajk-ügyet is, Nagy Imrét is. Rövid jellemzés erejéig az írószövetség akkori vezetőiről, Veres Péterről és Erdei Sándorról, és a másik póluson Andics Erzsébetről, Béréi Andorról és a hírhedt hóhérról: Farkas Mihályról. Bárány Tamás igyekszik képet adni a fiataloknak a háború befejezése utáni magyar létezés és lelkiállapot természetéről, a ma már elképzelhetetlen nyomorúságról és az örömről, hogy a pincékből végre feljöhettek a fényre az emberek, magyarázva ezzel, hogy a két nemzedék története, élményei menynyire különböznek. Érdekes a fejtegetése arról, hogy ki miért vonult a perifériára az írók közül, mint például Németh László, aki inkább a műfordításba menekült, és ki milyen megfontolásból vállalta az írást akkor, amikor csak hatalmi érdekek szerint lehetett szó az írói munka megjelentetéséről. Ennek kapcsán fejtegette az írói lelkiismeret kérdését, mintegy magyarázva önmaga akkori döntését is. Természetesen merültek fel újra meg újra olyan kérdések, mint az író- szövetség szerepe az ötvenhatos októberi forradalom előkészítésében. Voltak ebben a kérdésben eltérő álláspontok a visszaemlékezők között is. Különösen Berecz János (aki a rendezvény meghívott vendégeként volt jelen) megszólalásai okán. Ám mindent összevetve, az nem kétséges e vita nyomán sem, hogy az írószövetségnek kivételesen fontos szerepe volt az előkészítésben, de a november 4-i szovjet katonai inváziót követően is. Forradalom volt-e ötvenhatban vagy ellenforradalom? Fekete Gyula érdekes okfejtése volt talán a legpontosabb válasz: ha Rákosiék terrorját forradalomnak nevezzük, akkor ötvenhat októberében csak ellenforradalom lehetett. Szocializmust vagy kapitalizmust akartak-e a felkelők ötvenhatban? Erre a Lezsák Sándor által felolvasott dokumentum ad hitelesnek tűnő választ leginkább. Az értelmiség kiáltványa a maga tömörségében foglalja össze néhány mondatban az ország népéhez szólva 1956. november 12-én. Ebben a kiáltványban ötvenhat történetét „nemzeti szabadságharcaként határozzák meg, és többek között így fogalmaznak: „demokratikus eszközökkel felépített szocializmus legyen.” Ezt a dokumentumot az írószövetség mellett a Magyar Tudományos Akadémia és még számos értelmiségi szervezet jegyzi. Befejezésül érdemes még két megszólalót idézni. Molnár Zoltán visz- szaemlékezésében alighanem többek nevében is mondja, hogy akkor jött rá, hogy „minden másképpen van”, amikor eltávolították pozíciójából és gyári 8
