Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
1. nap
l.nap 1982. december 7. emlék ellenére, annak ellenére, hogy - mondjuk - osztályidegen voltam, mert zászlóaljparancsnok volt az apám és a Don-kanyarban 1942. augusztus 7-én elesett... Ennek ellenére éreztem az emberek rokonszenvét és támogatását, és ugyanúgy a külvilágban zajló viták bevonultak a családba, és a családban tovább élt ugyanaz a politikai élet, és késhegyig folyó viták folytak a régi és az új nemzedék között. Olyan érzésem van, hogy ez a korszak nekem azért a magyar történelemnek valami módon mégiscsak szép korszaka, mert fölnevelt. Ezt a korszakot talán azért is nem tudjuk elrendezni, mert túlzottan kívülről rákényszerítettek azok a politikai sémák, amik közül ki akarjuk venni... Egészében véve én erőltetettnek tartom e korszakban, illetve 1956-tal bezárólag mint rendezőelvet a forradalom és ellenforradalom köré rendezni ennek a korszaknak a történetét. Én drámákra emlékszem, és meghasonlásokra elsősorban, nem forradalmárokra és ellenforradalmárokra emlékszem... Nem emlékszem arra, hogy lett volna itt forradalom... Arra emlékszem, hogy volt valamilyen polgárháború. Tehát én inkább ezt látom, egy belső meghasonlást, amiről azt hiszem, hogy már a túlhaladásra megérett. Amit felszámolása miatt, vagy átértékelése miatt egyszerűen nem tudunk feldolgozni. Köszönöm szépen. - (ISMERT NŐI HANG): Legyen szíves a nevét! - Bokor Levente. KARINTHY FERENC: Esküszöm, hogy utoljára szólok! Rengeteget lehetne erről beszélni, de itt magyar írók vagyunk, azt hiszem, hogy abban egyezzünk meg, hogy azon kell valamennyiünknek igyekezni, hogy soha ez újra ne fordulhasson elő, amiről itt annyi szó volt. Abban kell öregeknek és fiataloknak együttműködni. Mi, akik ezt átéltük, Ti, fiatalok hallomásból... Azon igyekezzünk... KÖNCZÖL CSABA: Hát most egyelőre ott tartunk, hogy 1945 és 1956 az volt! KARINTHY FERENC: Meg kell ismerni, én ebben tökéletesen egyetértek! KÖNCZÖL CSABA: Érzésem szerint nem jó föloldani egy lágy nosztalgiában... KARINTHY FERENC: Hát nem nosztalgiában! Itten rettenetes tragédiákról hallottunk, amiket elmondtak, amit Kónyáról elmondott a fiatal barátunk, egy rettenetes tragédiát. Én ezt a tanulságot vonom le, tán ezért szeretnék még élni és dolgozni, hogy ez többé ne fordulhasson elő. BÁRÁNY TAMÁS: Csöndben ülök, és figyelem ezt a nagyon érdekes beszélgetést. Valami alapvető dolog azonban, úgy érzem, hogy egy kicsit 79
