Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
1. nap
1. nap 1982. december 7. Magyarországban, és az egész magyar társadalomban... És mégis mit látunk, mit kapunk? Azt kapjuk, hogy vagy hivatali kényszereknek - ugye - feláldozva, kénytelenül kell engedniük, vagy pedig a személyes vallomások meghaladásáról, megmaradásának a lehetőségéről beszélünk. És ez nem biztos, hogy mellékes kérdés, mert a megmaradásunknak az a lehetősége, hogy lehessen írni és tovább dolgozni. De azt nem tudom elképzelni, hogy nem volt valami olyan köztes tér, az akkor képviselt, vagy nem képviselt, hanem vallott és szorított, és megtartani próbált szellemiség, illetve a hivatalból, kénytelenül megtett intézkedés, vagy a hivatalnak engedve, kénytelenül megtett felszólalás, nyilatkozat, vers között, nem volt-e valami olyan feszültség, ami szerintem a középpontja kéne hogy legyen az erre a korszakra irányuló visz- szaemlékezéseknek?! Én, hogyha a helyzetet kérdezve, és ha magam visszaemlékeznék, ezt a pontot keresném. Erre a pontra nekem is egy közlemény, egy cikk irányította rá a figyelmemet, egy hallomás, egy kívülről jövő értesülés. Biztosan sokan csak átlapozták, vagy ebben az évben, vagy pedig a tavalyiban, az Elet és Irodalom90 közölt egy Kónya Lajost mint költőt költői jogaiba helyreállítani megkísérlő cikket. Azzal a cikkel nem sokat foglalkoztam, de volt benne egy döbbenetes mondat. Vidéki tanítóból a reprezentáns költőként felpumpált Kónya, aki Rákosival szomszédos villában lakik, és vendégül látja a felrándult paraszt édesapját. A paraszt édesapa nincsen tájékozva arról, hogy ki a szomszédja, s mivel ő sétálgatni szokott a kertben felkelés után, hát odasétál a kerítéshez, és géppisztollyal szétlövi a lábát a szomszéd őre. Én nem tudom, hogyan lehetett elviselni ezt a pillanatot! Ez most borzasztóan durva, ez az iderántott pillanat! De kellett lennie, vagy én azt hiszem, hogy volt, szeretném remélni, hogy volt, mert ha lett volna, akkor azt most el lehetne mondani! És meg lehetne tanulni, hogy melyik az a pillanat, amikor az erőszak behatol a testbe! Most a szellemet értem testnek. Amikor, ugye, az erőszak jelenléte fizikai, de tiltakozni nem lehetséges, de, hogyha egyszer nem volt lehetséges tiltakozni, akkor hiányzik nekem ebből, a mostani beszélgetésből az a gondolat, azok az üzenetek, talán nem tisztán üzenetek, óvások, bíztatások vagy kihívások, hogy készültem elmondani ezt most... Akkor nem lehetett elmondani. Ugye, nem lehetett átrohanni a szomszéd villába és felpofozni a kerttulajdonost, hogy mit lövöldöz itt a samesz? Nem lehetett! De ázért abban a pillanatban kellett ott történnie valaminek. ÉS: 1957. március 15-e óta megjelenő irodalmi, politikai hetilap. 77
