Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
1. nap
1. nap 1982. december 7. KARINTHY FERENC: Hova? Jaj, hogy ide? Az hittem, hogy presszóba! [NEVETÉS.] VÉSZI ENDRE: Ide, ide, képzeld el, a tánc miatt hívott ide! Mondtam telefonon, hogy én úgy is elmegyek, mert érdekel engem ez a beszélgetés. Én azt szeretném valójában, hogy beszélgetéssé alakuljon át, amennyire a tűréshatárok ezt elviselik. Akkor arra is gondoltam, hogy ez tulajdonképpen, az egész írószövetség előtörténete, hát, a 32 éves Lezsák Sándor házigazda és bevezető részéről... A Mozgó Világból tudtam meg, éppen a verseit olvashattam, szóval ez ifjonci vakmerőség, de nagyon szimpatikus vakmerőség. Tényleg, hát ezt el kell valamikor kezdeni. A vakmerőséget én a tárgyismeret kérdésében is látom, hogy tudunk-e vezetni valamit, tudunk-e valamit irányítani, egy beszélgetést - a tárgyismeret hiányában. A tárgyismeret sajnos csak az öregekben van meg. Ez nem erény, ez anyakönyvi hátrány, semmi más, és történelmi hátrány. Na, mostan én arra gondoltam, nem akartam fölszólalni és most sem nagyon fogom ezt hosszúra nyújtani. Nagyon érdekes dolog az egész írószövetség története. Mellőzve az egyéni sorstragédiák előadásait, valóban az írószövetségről kellene beszélni, hogy hogyan indult ez 1945-től napjainkig. Tudniillik az írószövetség története - nagy szóval - tulajdonképpen Magyarország történelmének egy része. Különösen azt vallom, hogy az 1953 és ’56 közötti szakasz, amelyben az írótársadalom és abban a legjobbak, a legjobb írók, tehát minőségileg is kiváló írók aktivizálódtak, mégpedig nem ellenforradalmi szándékkal és nem valami jobboldali tömörülésnek a jegyében. Hanem aktivizálódtak olyan céllal - ki-ki maga, nem szerveződött ez, a történelem szervezte meg a dolgot-, olyan céllal, hogy az országnak a valódi állapotát U UM**' ^ <K "V<XJLCc^ \v£c, X-2X. 65
