Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)

1. nap

1. nap

1982. december 7.

KUCZKA PÉTER: Túlkomplikálod ezeket a dolgokat, attól tartok, mármint az akkori eseményeket, ahogy értékeled... Érzésem szerint egy kicsit túlkomplikálod az ügyet.

ERDŐS LÁSZLÓ: Lehet, hogy túlkomplikálom, de minden ügynek két oldala van, és érdemes két oldalról szemügyre venni. Augusztusban, szeptemberben például jellemző az írószövetség tájékozottságára: bejött egy küldöttég az írószövetségbe, amelyik követelte, miután Óbudán erről plakátok jelentek meg, hogy Benjámin Lászlót rúgják ki az írószövetségből! Lement tanácskozni velük Zelk Zoltán. Nagyon szívesen fogadták, beszéltek, vitatkoztak. Amiben az volt az angyali, hogy az szerepelt a plakáton, hogy Benjámin Lászlót és Zelk Zoltánt rúgják ki! Teljes zűrzavar és teljes fejetlenség volt! Amire én el akarok jutni, az az, hogy mi ennek a politikai vonzata? Nyilván, ha azzal kezdtem: nem hiszem, hogy az írószövetség vezetősége ellenforradalmárokból állt volna, nem hiszem, pedig végig szemben álltam akkor vele, akkor szeretném idézni Benjamin Lászlót, aki a világ egyik leg- bölcsebb dolgát mondta az események alatt, azt mondta: „karriert minden rendszerben a karrieristák csinálnak”. Na! Azonban dolgozott ott egy csomó ellenforradalmár, olyanok, mint Aczél Tamás, akit az írószövetség nem volt hajlandó azon a bizonyos választáson még a választmányba se beválasztani. Meg néhány ember, akinek csodálatos pálfordulásait tökéletesen ismerhettük, azt hiszem, nem tagadható, és nem tagadható, hogy nem tudta az írószövetség ellenőrizni, hogy ott mi folyik... Én szeretném felhívni a figyelmet, hogy azért vagyunk itt, hogy a JAK megkezdte, javasolta az írószövetség történetének az összeállítását. S remélem, végül az lesz, hogy magunk is érdeklődni fogunk az írószövetség története iránt, megpróbáljuk összeállítani, mert egyelőre mérhetetlen és ellentmondó oldalakról látjuk, és kevésbé próbáljuk meg összeállítani... [vége a kazettának]

Elmondtam még a tények bizonyítására, amit el lehetett mondani, és ennek ellenére én sem értek sok mindent. Hogy abban a helyzetben lennék, hogy föl- tétlen igaz az, amit mondok, már nem az, hogy azt hiszem, hogy igaz, amit mondok, hanem nem hiszem, hogy helytálló! Én szeretném megingatni azoknak a bizalmát, akik velem szemben azt hiszik, hogy amit ők tudnak és mondanak, az föltétien helytálló. Ideje lenne ezt a történetet tényleg alaposan tanulmányozni. Nem, mint az 1956-os események egy melléktémáját, hanem úgy, hogy minden oldalról megnézve, objektiven próbáljuk föltárni, hogy mi történt. Én ezt az erkölcsi tanulságot szerettem volna bevonni ide, bár nem erkölcsi tanulság.

63