Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)

1. nap

írók az írószövetség történetéről (1945-57)

oldanók, kérdés-feleletek formájában folytatnánk ezt az egészet? Nem az volna jobb? Ne előadások formájában... Amit itt hallottunk, az mind nagyon megrázó, mert átérzett... De így nem jutunk soha előbbre.

LEZSÁK SÁNDOR: Tíz perc szünet, és folytassuk kérdés-feleletekkel. De lesz még folytatás. Tehát találkozzunk itt!

[A MAGNÓ SZÜNETRE BEKAPCSOLVA MARADT. BESZŰRŐDŐ BESZÉLGETÉS, HANGZAVAR...]

LEZSÁK SÁNDOR: Erdős László kért szót néhány mondatot mondani. Valóban, alakuljunk át közben, utána beszélgetéssé. Karinthy Ferencet szeretnénk hallani, meg Bárány Tamást. Átadjuk most a szót Erdős Lászlónak, tessék.

ERDŐS LÁSZLÓ: Bocsánat, hogy szót kértem, de úgy időrendben én következem, mert 1952-ben volt az én könyvem, mindegy... Lajosé volt ’51-ben. Másrészt én vagyok az ittlévők között, aki ’56-ban élesen szemben álltam - nagyon szeretném hangsúlyozni! - jó barátaimmal, Juhásszal, Feketével, Tamási Lajossal, így jómagam másik oldalról látom a dolgokat. Éppen ezért én tehetem meg leghitelesebben, hogy azzal kezdjem: teljesen kizártnak tartom, képtelenségnek, hogy az írószövetség elnöksége 1956-ban ellenforradalmárokból állt volna. Nem is innét kell ezt az egész kérdést megítélni. A történelem sajnos objektív dolog. Szemben barátaimmal, akik itt elmondták, hogy mennyire véletlenül kerültek be az írószövetség funkciójába. No, most fölteszem először is nekik a kérdést, hogy nem figyelték-e meg: kivétel nélkül, minden titkár véletlenül került be a posztra? Mert a következő bekerülő, aki úgy került be, mint első könyves író: Fábián Zoltán volt. Őt fölhozták az írószövetség II. kongresszusára, ahol elmondott egy beszédet arról, hogy most jelent meg a könyve75, elolvasta, és annyira megijedt, hogy az milyen rossz, és mennyivel tovább kellett volna rajta dolgoznia... Ezzel roppant szimpatikus lett, és a leváltott titkár helyett őt tették meg titkárnak. Majd ’55 legvégén én úgy lettem titkár, hogy azon a bizonyos háromnapos közgyűlésen volt egy rövid fölszólásom, amit Déryék is megtapsoltak, és ezek után engem is kineveztek titkárnak. Holott mint irodalmárnak ehhez semmiféle jogom, jogcímem nem volt, viszont politikus voltam már rég - nehogy itt

75 Utak (1952)

58