Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
1. nap
1. nap 1982. december 7. sorát lehetne elmesélni. Egy kis rajzot hadd mondjak el, üdülésül, mert ezt terjeszteni érdemes Veres Péterről. Pétert nem kell leírni, én ma itt is meg merem mondani, hogy sokat sajnálok, és fejet hajtok azoknak emléke előtt, akik elhunytak, pláne akik nagyon fiatalon. De akik elhunytak, azok közül teljesen pótolhatatlannak Veres Pétert érzem. Ez nem azt jelenti... Nekem rengeteg vitám volt Péter bácsival. Együtt voltunk Moszkvában, együtt laktunk, rengeteg vitám volt vele. Mindenki ismerte őt, lehetetlen volt vele nem vitatkozni. De az a jelenség, amit Veres Péter jelentett, ez egy megismételhetetlen, O egy pótolhatatlan valaki. És hiába írta meg Pándi Pál, hogy Veres Péterre ötven év múlva nem fog emlékezni senki. (BESZÓLÁS): Mikor írta? TAMÁSI LAJOS: Megírta tíz évvel ezelőtt, nem emlékszik senki rá, hogy O a paraszti élet rekvizitumait gyűjtötte csak össze... Veres Péterre mint gondolkodóra és emberre is fognak emlékezni, esetleg egynémely kritikusra viszont nem fognak emlékezni... Megyünk le egy alkalommal, ukázt kaptunk, Andicshoz kell lemennünk, másnap, Erdei Sándorral, akire nagy tisztelettel gondolok - sajnos beteg - vele nagyon jó partnerkapcsolatom volt. Ez akkor fontos volt, mert az írószövetség pártszervezete nagyon fontos volt, és Péter ugye mint elnök. Egyik nap felkészülünk, hogy valami - most már a dátumokkal bizonyos kiigazítást kell majd biztosítani -, talán akkor volt, amikor betiltották az Irodalmi Újság egyik számát. Akkori időszakban volt. Nagyon felkészültünk Sándorral, hogy kenyértörésre viszünk valamit, én már nem tudom, mit. KUCZKA PÉTER: Lemondott az elnökségről! TAMÁSI LAJOS: Felmegyünk - Péterrel útközben találkoztunk valahol, látta, hogy ezek itt - a fiatalok, ugye, hozzá képest - valamire készülnek. A maga taktikusságával és oldalazásával - mert Péterben volt oldala- zás! -, hát, ezt mindenki ismeri, hogy benne volt oldalazó, aki tudja, így volt, taktikus volt. Na, ilyen taktikánál nehéz eldönteni, hogy meddig taktika, s meddig már nem taktika. Mindegy. O úgy látta, hogy mi ottan fejjel megyünk valaminek... Bejön Andics, ő fogadott bennünket. Leülünk, elkezdtük volna valamelyikünk, Sándor vagy én, de Péter rátenyerel az asztalra, és azt mondja: „Andics elvtársnő, hogy maga milyen üde!” [kitörő hahotázás.] Elvtársak, lehet érzékelni talán ma is, ez olyasmi volt, amit nem tudtam utólag sem tisztázni Péterrel, még évek múlva sem, hogy ez szándékos volt-e nála, vagy... [hangzavar.] Andics Erzsébet elmosolyodott és az egész beszélgetés egy kedélyes diskurzussá változott. Ezt egy apróként mondom el, arról nem beszélek, 51 Á
