Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
1. nap
1. nap 1982. december 7. ismerőseiknek pénzért adták, ahogy a mai szamizdatot. Ekkor Szabó Pali bácsi volt az, aki azt mondta, hogy valamit csinálni kellene velük. A velük valamit csináló már nem én voltam, nem én voltam a főnök, mert 1951-ben már messze voltam az írószövetség közvetlen vezetőségétől. Hogy valamit csinálni velük, az körülbelül a legrosszabb pillanatban hangzott el, történelmileg a legnehezebb pillanatban! Azt hiszem, akkor nem csinált senki semmit Sinkával és Erdélyivel... 1953 után, akkor ’54-ben, nem, inkább ’53 után! ’54 elején már megjelent... [hangzavar, beszólások.] A Csillagban, vagy az Irodalmi Újságban, 1954-ben. Mindegy, akkor már volt valami lehetőség arra, hogy tegyünk, vagy tegyenek valamit a két igen jó költővel. Válaszoltam, azt hiszem, a kérdésre, kicsit hosszan... LEZSAK SÁNDOR: Hát biztosan majd lesz még, amit föl kellene tárni... Nem tudom, tovább kellene haladni majd az időben: 1951: az I. írókongresszus. Sokan vannak itt, akik talán ott ültek akkor. Karinthy Ferenc? Aki most innen éppen kiment... Mit jelentett az írókongresszus? S aztán, ha erről nincsen semmi mondanivaló, akkor mit jelentett Sztálin halála az írók számára? Aztán ebben az időszakban, akik itt ülnek, akkor már dolgoztak, írtak. Korábban mit jelentett például a Sztálin-műszak57? Többször olvasni lehetett a költők, írók Sztálin-műszakáról... Ez mit jelentett? Ki beszélne erről? Emlékezve, más emlékeket idézve... Időben ki következik? 1953-mal zártuk? Tamási Lajos! Karinthy Ferenc, Molnár Zoltán, Kuczka Péter, Pomogáts Béla, Tamási Lajos Sztálin 70. születésnapja alkalmából tett szakszervezeti stb. munkafelajánlások. 41
