Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)

3. nap

3. nap 1983. november 21. ügyét a lehető legrövidebb idő alatt kivizsgálják. A közönséges bűntetteket elkövetőket, vagy azokat, akiket november 10-e után még fegyveres cseleke­deten értek, a magyar hatóságoknak adják át, hogy magyar törvények szerint folytassák le ügyüket. A többieket rövid úton szabadon bocsátják. A szovjet parancsnokság képviselői kérték az írószövetséget, hogy minden tudomására jutó hibás vagy kétes esetet azonnal közöljön a parancsnoksággal, kivizsgá­lás, illetve jóvátétel céljából. Ez a nyilatkozat foglalkozik a sztrájkjog és a munka megkezdésének kérdésével is. A következőket mondja: az írószövet­ség a sztrájkot annyira a munkásság sajátos fegyverének tartja, hogy ebben a kérdésben mindenféle kezdeményező lépésben csakis a munkásságot ismerje el illetékesnek. Az írószövetség a békés, a munkás és a szabad élet mielőbbi biztosítását kívánja, hogy zavartalanul és új eszközökkel bár, de változatlan erővel küzdhessünk a forradalom vívmányainak megőrzéséért és továbbfej­lesztéséért. A nyilatkozat végül hitet tesz az irodalom szabadsága és feltétlen igazmondási kötelezettsége mellett. Azokban a hetekben szerte a városokban különböző röpcédulák, felhívások jelentek meg, amelyeken aláírásként az írószövetség neve szerepelt, de amelyekhez az írószövetségnek semmi köze nem volt. A Szövetség titkársága ez ügyben nyilatkozatot tett közzé, kijelent­ve, hogy a november 12-i és a november 21-i elnökségi nyilatkozaton kívül az írószövetség abban az időben más közleményt nem adott ki. Pár nappal később még - én úgy tudom, itt hiányzik ebből - november 19-én szovjet új­ságírók tettek látogatást szövetségünkben. írókkal beszélgettek itt és később erre a beszélgetésre hivatkozva Romanov aláírással olyan merész valótlansá­gokkal teli cikk jelent meg a Lityeraturnaja Gazetă ban167, amit az elnökség kénytelen volt egyszerűen méltatlannak ítélni arra, hogy vele vitába száll­jon.” - Úgy gondolom, erről van szó, amiről Péter beszélt. Tényleg, mi volt ez a látogatás? Fekete Gyula, ha röviden beszélnél erről. Mert itt voltál... FEKETE GYULA: Én november 20-ra emlékszem, nem 19-re, való­színű, hogy 20-a a pontos. Nem újságíró küldöttség volt ez, hanem - határo­zottan emlékszem rá-a szovjet nagykövetségtől úgy jött át a kérés, hogy egy írószövetségi küldöttség van itt, és szeretnék, ha ezt a küldöttséget az írószövetségben fogadnánk. Most már nem tudom, mennyi idő, csak tudom, hogy nagyon kevés idő állt rendelkezésre ahhoz, hogy ezt a fogadást előké­szítsem. Tudniillik ezt nehéz így, a mai gondolatokkal követni, vagy :f' 1830 óta megjelenő orosz irodalmi, közéleti hetilap.

Next

/
Thumbnails
Contents