Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
3. nap
3. nap 1983. november 21 velük leülni de néhány an leültünk velük beszélgetni. Ennek eredményeként megjelent egy cikk, már nem tudom pontosan, melyik lapban... FEKETE GYULA: Majd én elmondom, Péter, én jobban emlékszem rá... KUCZKA PÉTER: Jó, Te majd elmondod... Megjelent egy cikk, amiből értesültem azokról a jelzőkről, amelyeket a szovjet újságírók rólunk írtak. Hiú ember vagyok, az érdekelt elsősorban, hogy rólam mit írtak. Nem nagyon hízelgő jelzőket használtak... Hát az akkoriban így ment. A történetnek a folytatása az, hogy néhány évvel ezelőtt, nem nagyon régen a Szovjetunióban jártam, Moszkvában, és valamilyen ok miatt el kellett mennünk egy lapnak a szerkesztőségébe. A főszerkesztő fogadott bennünket, nagyon kedvesen, barátságosan, kávéval, konyakkal kínált, és a beszélgetés során úgy éreztem, hogy furán mosolyog időnként rám... Nem értettem, miről van szó... Egyszer, már azután, amikor a konyakot is megittuk, és másodszor is megittuk a konyakot, rám nevet, és azt mondja: nem emlékszem őrá? Nem! Pedig mi nagyon jókat vitatkoztunk!... Igen? Mikor vitatkoztunk? 1956 novemberében vitatkoztunk... Amikor elbúcsúztunk egymástól ezzel a szovjet elvtárssal, akkor nagyon barátságosan megöleltük egymást, és majdnem a pravoszláv hagyományoknak megfelelően, három puszit adtunk egymásnak. Teljesen őszintén! Azért mondtam el ezt a kis történetet, mert én azt hiszem, hogy a történetírásban mindig lehet találni, lehetne találni egy olyan folyamatot, hogy ugyanarról a történelmi eseményről, különböző oldalról, másképpen beszélnek az emberek. Az egyik így értelmezi az eseményeket, mert a történetírás végül is értelmezés is, tehát nemcsak egyszerűen adatok, tények közlése, hanem kommentár, értelmezés is, sőt - állítólag valami nagy történész mondta -, talán még szórakoztatás is. Na, most a történelmi események különböző értékelései, azt hiszem, végül, valamikor, ha egyszer egyáltalán lezárulhat egy történelmi téma, én azt hiszem, azért kiegyenlítődnek... [vége a kazettának] Ez, de eljutnak az értékelők ahhoz, ami - mondjuk - legközelebb van a tényékhez. Tehát a végletekből egymás felé közeledve egyszer csak talán olyan barátságosan búcsúznak el egymástól, mint ahogy én a szovjet kollégától. LEZSÁK SÁNDOR: Köszönjük szépen Kuczka Péternek. Pomogáts Béla akar még néhány mondatot... [beszédfoszlányok a háttérben.] Átadnám a szót Pomogáts Bélának. POMOGÁTS BÉLA: Togliatti szövegét, úgy látszik, úgy adjuk egymásnak, mint a stafétabotot. De azért vettem át ezt a stafétabotot, mert egy — 221
