Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
3. nap
írók az írószövetség történetéről (1945-57) Történelem és közgondolkodás címmel. Ebből szeretnék idézni, és lehet, hogy megint az a vád ér, hogy egyoldalú. Én úgy érzem, nagyon lényeges dolgot olvastam ebben. Császár István felszólalásában elmondotta többek között, hogy: például számos munkában hivatkozás történik a Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségének 1953. évi júniusi határozatára, amelyik érthető, mert korszakos jelentőségű döntésről volt szó, de még a szűkebb szakmai közvélemény sem ismeri azt. A Népszabadság az 1956 őszi ellen- forradalomról szóló cikksorozatában is olvasható, hogy - idézem: „Az MDP vezetősége nem tette közzé az 1953. évi ülési határozatát.” Azóta néhány évtized telt el, s miután alapdokumentumok publikálása késik, ez zavart okoz a tudományban, az oktatásban, a közgondolkodás számára pedig lehetővé teszi a variálgatást. Tehát ideje lenne tenni valamit ebben a kérdésben. És számomra sokkal fontosabb mondatokat szeretnék most felolvasni. Berend T. Iván, a téma előadója válaszában utalt arra, hogy „nem lehet egyetlen okban megjelölni a korszak történeti feldolgozatlanságát, mert - ahogy mondani szokás - aminek egy oka van, az meg sem történt.” A teljesség igénye nélkül az okok közül megemlítette, hogy „ez nem hálás téma, nem vonzza túlzottan a kutatókat. Hosszú éveken keresztül szívesebben foglalkoztak az 1945-’48 közötti időszakkal, az utóbbi években már elindult az 1956 utáni évek kutatása. Az 1949-’56 közötti korszak azonban változatlanul mostohán szerepel. Hogy miképpen függ ez össze például az alapvető határozatok és dokumentumok kiadásának hiányával, arra igen röviden lehet válaszolni: szorosan összefügg. Azonban ez nem a tudomány zavarát jelzi, hiszen az alapvető dokumentumok kiadását nem a tudomány, hanem a politikai állás- foglalás dönti el. De az biztos, hogy a korszak alapvető dokumentumai kiadásának hiánya erősen gátolja a tudományos munkát, amelyre ellenpélda az 1956 utáni évtizedekről megjelent, kiváló dokumentumkötetek pozitív hatása. Ezt látjuk az eredményekben is. Az említett kötetnek a hiányát az is növeli, hogy ma még igen esetleges a megfelelő levéltári források kutathatósága. Ennek egy további oka abban jelölhető meg, hogy bizonyos folyamatokkal máig sem számoltunk le teljesen. Nyilvánvaló, ez sok kutatónak elvette a bátorságát vagy a biztonságát attól, hogy ilyen területekre merészkedjen. Nem véletlen, hogy mindig vitákat váltanak ki e korszak témáiba vágó írások. Tehát annak, aki e bonyolult korszakot kutatni kezdi és publikál belőle, mindig vállalnia kell nemcsak a szakmai, hanem esetenként a politikai síkra is terelhető vitákat. Ez is hozzátartozik a témához. Egy sor politikai töltetű kérdés tisztázatlansága még mindig fékezi a kutatás lendületét. Például 204