Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
3. nap
írók az írószövetség történetéről (1945-57)- akkor rögtön azt is meg kell mondanunk, hogy ez az állásfoglalás semmi jót nem is eredményezhetett, mert csak arra volt alkalmas, hogy zűrzavart támasszon, és mindenféle kalandok keletkezésére adjon lehetőséget. Egy másik. A hangnem, a szüntelen gyalázkodás, a szatíra, a kegyetlen, maró gúny hangja elborulásához nem csekély mértékben hozzájárult az a szóno- kiasan megnyilatkozó beképzeltség, amellyel minden egyes író azt képzeli, hogy ő a megtestesült ige. S ahelyett, hogy nyugodt hangon fejtené ki a véleményét, úgy beszél, és úgy szórja a villámokat, mint egy meg nem hallgatott Kasszandra156. S ha e fájdalmas tények bármelyikét kiragadjuk azok közül a valóságban adott körülmények közül, amelyek között történt - itt a hibák, bűnökről van szó, ez előtte - és kizárólag érzelmekre és erkölcsi jelszavakra épített agitációra használjuk fel, minden bizonnyal rendkívül eredményesen felkavarhatjuk a kedélyeket. De ez esetben politikai szempontból azt a kockázatot vállaljuk, hogy előbb-utóbb elérkezünk egy olyan ponthoz, ahol ez a felkorbácsolt hangulat már tömegjelenséggé válik, és felkelésbe csaphat át, és szükségszerűen át is kell csapnia, ha akad valaki, aki ennek a célnak az érdekében megteszi az utolsó lépéseket. S ha ez a csoport nem akart lázadást kirobbantani, akkor a legnagyobb felelőtlenségről tett tanúbizonyságot. Politikai és társadalmi mozgalmakban nem elég felszítani a tüzet, aztán lesni, hogy mi sül ki belőle. Tudjuk jól mindnyájan, ma unos-untalan azt ismételgetik, hogy demagógia és a múlt hibáiba való visszaesés, ha azt állítjuk, hogy az ellenség fegyveres akcióra hívott fel. De hát miféle demagógiáról, miféle múlt hibáiról való visszaesésről lehet a jelen esetben szó? Hiszen itt vannak a bizonyítékok, mindenki láthatja, senki sem vonhatja kétségbe. Egyszóval, a múlt, a párt, a kormány, minden és mindenki ellen folyó elkeseredett agitá- ciója csoporttevékenységében egy olyan kétértelmű elemmel párosul, amelyet az első pillanatra nem sikerül megfejteni. Pedig nagyon is fontos lenne megfejteni és jól megérteni, mert így magának a jelenlegi magyar helyzetnek a politikai képét is sokkal világosabban látnánk. Ez a kétértelmű elem megvan az Irodalmi Újság november 2-i számában. Nyilvánvaló, hogy ezzel a lépéssel az írók mintegy a saját bélyegüket akarják ráütni a felkelésre, mondhatnánk, ki akarják maguknak sajátítani.” És végül: „Anépi felkelés, amelyet olyanok robbantottak ki felelőtlenül, akik sem irányítani, sem visszatartani nem voltak képesek, haladt a bomlás és a fehérterror felé. Ezek felett az l?6 Görög mitológiai, tragikus sorsú hercegnő, aki a jóslás képességét kapja Apollóntól. de elátkozott egyben, mert jövendöléseinek senki nem hisz 202
