Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
3. nap
3. nap 1983. november 21. nem lépek be. Mert egyszerűen elég volt, hogy nem tudom, mit csinálnak egy pártban, és nem akarok még egyszer úgy járni... Itt az írók köréből ugyan nyilván a megalakult pártok szerveztek egy-egy embert, vagy többet is netán, de belső, írószövetségi jelenléte pártnak nem volt. Hát leginkább persze a Nemzeti Parasztpárt, illetve most már Petőfi Pártnak hívott párt volt az, amelyik írókat vonultatott fel a vezérkarában, de amint mondom, azokat, akik azelőtt a Parasztpártban is felvonultak. LEZSÁK SÁNDOR: És egyrészt az elnökség tagjai is voltak. FEKETE GYULA: Az már vele járt, hogy elnökségi tagok is voltak akkor, eléggé olyan állapotban, hogy politikus emberek is lévén ebben a politikus helyzetben... Van-e valakinek esetleg kérdése? Nem akartam semmit homályban hagyni... Ha nincs, akkor bejelentem igényemet, hogy később, ha valami fontosabb eszembe jut, másrészt, hogyha valamit még ki kell egészítenem, akkor szeretnék még szót kérni. LEZSÁK SÁNDOR: Köszönöm szépen Fekete Gyulának, és valóban lenne szükség rá, hogy megszólaljon. Tulajdonképpen egy nagyon szerencsés helyzetben vagyunk, itt van közöttünk Berecz János, a Népszabadság főszerkesztője, aki szót kért, és ha időnk van, akkor meg fog szólalni. Tessék, Berecz elvtárs. [vége a kazettának] BERECZ JÁNOS: Kedves Barátaim! Olyan lumbágós vendéglátó székek vannak itt, úgyhogy az embernek korán igénye van arra, hogy egy kicsit kiegyenesítse a derekát... Nagyon beszorultam ebbe a székbe! Azon törtem a fejem, hogy milyen bevezető önkritikával kezdjem mindjárt itten az elején... Még alig szólaltak meg a tagok és a meghívott vendégek, és én máris szót kérek. Az az oka, hogy a második megbeszélésen tulajdonképpen jelen voltam, de nem teljesen. A jelenlét azt jelentette, hogy a könyvből Lezsák barátunk idézett, de mint az lenni szokott, egyrészt és ott hagyta abba, ahol a legizgalmasabb, és nem ott, ahol azért még más is van! Úgyhogy akkor arra gondoltam, hogy már akkor örömmel vettem volna a meghívást, és hát most pedig élve a vendégjoggal, szót is Berecz János — 197
