Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
3. nap
írók az írószövetség történetéről (1945-57) kormány vezetése részéről estig semmiféle választ nem kapott a tüntető nép. A tömeg nagyobb része a Bem-szobortól a Parlament épülete előtt sereglett, és ott Nagy Imrét akarta hallani. Mindenki joggal feltételezte, hogy a párt és kormány vezetői legalábbis tárgyalnak már Nagy Imrével. A változtatás szükségességét, a tüntetők követeléseinek teljesítését annyira elkerülhetetlennek tartotta már mindenki, hogy Nagy Imre jelenlétét vagy a Parlamentben, vagy a pártközpont házában biztosra vették. Gerőék azonban csak maguk közt tárgyaltak. Nagy Imrét végül diákok és írók a lakásáról vitték a Parlamentbe. Ilyen helyzetben ott Nagy Imre keveset mondhatott a tüntető tömegnek. Este 8 órakor elhangzott Gerő Ernő rádióbeszéde. Ez a beszéd az ifjúság és a nép nagyszerű megmozdulásának arculcsapása volt. Gerő ellenforradalmárnak, csőcseléknek nevezte azt a tüntető ifjúságot, amely éppen ezen a napon mutatta meg először, hogy nem méltatlan letéteményese a nemzet jövőjének. A provokáló beszéd felingerelte a tömeget. Az ifjúság egy része már előbb a Rádió épületéhez, más része a Szabad Nép székházába vonult, hogy pontokba foglalt követeléseiket a rádión, illetve a sajtón keresztül közölje a nyilvánossággal. A Szabad Népnél a pontok kinyomtatása ellenállás nélkül megtörtént. A Rádió kapui azonban nem nyíltak meg, ellenben az ott tartózkodó AVH-s őrség a tömeg közé lőtt. Erre válaszul robbant ki a fegyveres felkelés. Eközben a tüntetők felvonulásában résztvett írók egy része visszatért a szövetség székházába. Az Irodalmi Újság újabb különkiadását szervezték. Közben egymásután érkeztek a hírek a Rádiónál kifejlődött fegyveres harcról, és a város különböző részein tovább folyó és növekvő tüntetésről. A Rádió a Gerő-beszéd elhangzása után közölte, hogy október 31-ére összehívják a párt Központi Vezetőségét. Az írószövetség székházában tartózkodó írók telefonon a Központi Vezetőség azonnali összehívását sürgették. Hosszú órák teltek így a sürgetésben és a várakozásban. A párt hivatalos vezetői nem tartották fontosnak, hogy a Központi Vezetőség összeülhessen. Végül a mindenhonnan rájuk zúduló sürgetésre közölték, hogy a Központi Vezetőséget azonnalra összehívták. Éjféltájban háromtagú küldöttség ment az írószövetségből az Akadémia utcai pártközpontba. A küldöttség célja az volt, hogy tájékoztassa a Központi Vezetőséget a tüntetés jellegéről, a fegyveres harc kirobbanásának okáról, és gyors intézkedést kérjen arra vonatkozóan, hogy a párt végre valóban álljon a nép élére, teljesítse a jogos követeléseket, s így szűntesse meg a további nyugtalanságot szító okokat. Jogot éreztünk minderre, mert előzőleg valamennyien ott voltunk a tüntető tömegben, közvetlenül érzékeltük annak hangulatát, bennünk is ugyanaz a 170
