Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
2. nap
írók az írószövetség történetéről (1945-57) ma egy ítélettel operálunk, vagy operál a publicisztika és a történetírás - bizonyos mértékig egy olyan ítélettel, amelynek a bizonyítási eljárása nem ma történt meg, nem ma ment végbe, hanem 1956 végén, '57-ben. Éppen azért szeretnék felolvasni néhány sort az előbb már említett füzetből, mert voltaképpen ez a füzet tartalmazza a bizonyítási eljárást. Tehát a bizonyítási eljárás, az érvrendszer ezekben a füzetekben, a Fehér Könyvekben130 és más, akkori kiadványokban, és még mondhatnám, hogy a legkevésbé durván ebben a bizonyos füzetben kapott megfogalmazást. Ez az érvrendszer ma már nem ismétlődik meg, csak ennek az érvrendszernek a végső következményét, a bizonyítási eljárás során megszületett ítéletet szokás elismételni. Most néhány dolgot szeretnék felolvasni valóban arra vonatkozólag, hogy az érvek, a bizonyítékok a mai gondolkodásunkkal, nemcsak a mai gondolkodásunkkal, hanem egyáltalán a gondolkodásunkkal mennyire nem állják meg a helyüket. Zelknek egy felszólalását idézi ez a füzet, az írószövetség szeptemberi közgyűléséről. Felolvasnám az idézetet és utána azt a kommentárt, amelyet a bizonyítási eljárás alkalmaz. Zelk Zoltán a következőt mondja: „Nem és nem, nem adok fel semmit elveimből, nem adok fel semmit abból a meggyőződésből, ami ifjúkoromban elvitt engemet az ifjúmunkás-mozgalomba. Akkor adtam fel ezeket az elveket, és ezeket a tiszta hiteket, amikor én is elhittem, hogy emberség nélkül, moralitás nélkül, és bizonyos nemzeti értékek kirekesztésével is lehet igaz ügyet szolgálni.” Idáig a szerző által ideírt idézet. Mi erre a kommentár? „Ezek szerint a valóban létező objektív társadalmi igazság felismerésének folyamatára az osztályellentét nem nyomja rá a maga bélyegét. Felesleges hangsúlyozni...” Kérem? (BESZÓLÁSOK): Még egyszer, légy szíves! POMOGÁTS BÉLA: Hát nem egy könnyű szöveg! [nevetés.] A kommentár szövegét olvasom, ez - már, ugye, Zelk mondanivalójához kapcsolódik: „Ezek szerint a valóban létező objektív társadalmi igazság felismerésének folyamatára az osztályellentét nem nyomja rá a maga bélyegét. Felesleges hangsúlyozni, hogy a munkásosztály pártja vezetésével, osztály helyzeténél fogva egyedül képes a társadalmi igazság igazi feltárására. Csupán emlékeztetek arra, hogy az igazmondás követelményeivel nem egy író, mint már az előbbiekből kiderül, maga is szembe kerül.” Ez tehát a kommentár. 130 Ellenforradalmi erők a magyar októberi eseményekben. I-IV. címmel, négy, fehér borítójú füzetben adta ki a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa Tájékoztatási Hivatala, 1957-1958-ban. 152