Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
2. nap
írók az írószövetség történetéről (1945-57) mennyiben volt ez az ellenforradalom előkészítése. Egy dologban azonban szembe kell nézni ezzel a váddal! És voltaképp ez az egy dolog, ami azóta is - azt mondhatom - érvényben van, valamelyest. Ha a forradalomnak Rákosit tekintjük és a legszűkebb társaságát, abban az esetben valóban logikus ez az ellenforradalmi készülődés és ennek az elnevezése. TAMÁSI LAJOS: Most már elmehetek! Jó. Ennyi! {HANGZAVAR, TAPS, NEVETÉS.] FEKETE GYULA: Szeretném, hogyha ezt tényleg logikával értenék, mert én azzal mondom, nem hatásos szlogennek vagy egyébnek használom. Tudniillik ennek az érvelésnek a logikája, és ha összevetjük a valóságos tevékenységgel, megnyilatkozásokkal, az írók pártszervezete - mert nem azért maradtak ki a nem párttag írók, mert szándékosan ki akartuk őket hagyni, hanem egyszerűen tulajdonképpen akkor, ami mozgott ebben az ügyben -, elsősorban a párt mozgott, és az írószövetség pártszervezete mozgott. Itt akkor is öt-hat évenként, még talán annyiszor sem volt írószövetségi közgyűlés, de a párt rendszeresen tartott itt taggyűléseket. Tehát igazában az irodalmi élet - eléggé széles körűen egyébként - a párttag íróknak a mozgása szerint alakult. A nem párttag írók közül elsősorban Németh Lászlót, Szabó Lőrincet, vagy másokat is lehet említeni, de ők valóban periférián is voltak! Ezeknek a politikai mozgásoknak, eleinte még a XX. kongresszusnak is - emlékezetem szerint - valahogy olyan közérzet-kísértő hatása volt, olyan volt a közvélemény, hogy ez a párt belügye. Persze, hogy hallották, meg is tudtak valamiket, ami elszűrődött hozzájuk, hiszen a párttagokhoz is úgy-ahogy leszűrődött... Énnekem nem volt szerencsém, hogy akár az Humanitéből, vagy akár egyéb tolmácsolással hallhassam a Hruscsov-beszédet, de hozzánk is csak úgy szűrődött át ez-az, amaz, a párttagokhoz mind kevesebb szűrődött 148
