Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
2. nap
2. nap 1983. március 8. Sztálin nem jó ember, [közben a háttérben nevetgélés.] A mondatot megtalálva én is megértettem, mert akkor nagyon kifinomult az olvasótechnikánk, és tudtuk, hogy egy-egy mondatból, egy félmondatból mi mit jelent. Azt is tudtuk, hogy körülbelül hol kell keresni ezeket a jelentős mondatokat. Néhány nappal a XX. kongresszus után becsöngettek hozzám, egyik délután, és a házból egy öreg bolsevik jött át, teljesen földúltan - az illető asztalos volt egyébként, és hosszú ideig volt francia emigráns. Bejött, és előhúzta a zsebéből az Humanité124, a Francia Kommunista Párt lapjának egyik számát, leült, és reszkető hangon fölolvasta, lefordította nekem Hruscsov titkos beszédének teljes szövegét. Én tehát a titkos beszéd szövegéről nem úgy értesültem, ahogy Tamási barátom, hanem úgy, hogy az újságból, a Francia Kommunista Párt lapjából olvasták föl. Ez, és aztán a kongresszus szövegei valóban úgy és azt mutatták nekem, amit később, nem sokkal később meg is írtam egy cikkben, az Irodalmi Újságban. Hogy a XX. kongresszus a mi győzelmünk, minket igazol, minket, akik 1953-tól kezdve mindenféle vitákkal, irodalmi, irodalompolitikai és politikai vitákkal is próbáltuk előre vinni az ország dolgát. Itt engedjetek meg valamit erről: hogy az ország dolgát... Mert nagyon patetikusan hangzik, hadd mondjak még valamit. Stendhal 1837-ben írt egy könyvet-elég rossz könyv, egyébként - Napóleonról. A könyv maga nem érdekes, bár vannak érdekes részletei, ellenben nagyon érdekes az előszava. Az előszóban Stendhal megindokolja, s megpróbálja megmagyarázni az 1837-es olvasóknak, hogy hogyan is gondolkoztak ők korábban, akkor még, amikor Napóleon, még amikor a francia forradalom, még amikor tábornok volt, stb., stb., stb... Azt mondja, hogy semmi más nem érdekelte őket akkor, csak a haza üdve, nem úgy, mint 1837-ben, amikor a rang, a ruha, a szalonokban való megjelenés és így tovább, sokkal fontosabbak voltak ennél... Nem akarok párhuzamot, mert minden párhuzam hamis, meg mesterkélt, de azt nagyon határozottan mondanám, hogy 1953 és ’56 között bennünket ugyanúgy a haza üdve érdekelt, ahogy korábban is a haza üdve érdekelt bennünket. Voltak, akik velünk szemben azt mondták, hogy őket is a haza üdve érdekli - hát, nem az érdekelte őket. Ebből, azt hiszem világos, hogy mit gondolok az írószövetségről, mint ellenforradalmi testületről. Nyilvánvaló, nem mondhatom - tapasztalataim, ismereteim, vitáim, s a többiek vitái alapján -, nem lehet azt mondani, hogy az írószövetség ellenforradalmi testület lett volna, 124 Jean Jaurés alapította 1904-ben, 1920-tól az FKP lapja. 143
