Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
2. nap
írók az írószövetség történetéről (1945-57) hozzászólni, elég volt belőlemhogy még a bonyodalmakban, a legnehezebb helyzetekben is ez az elnökség - az én tapasztalataim szerint - mértéktartó, higgadt és felelős testület módjára viselkedett. Köszönöm szépen. LEZSÁK SÁNDOR: Köszönjük szépen Lajos bácsinak. Az én tulajdonképpeni nagy gondom - és erre még jó lenne választ kapni -, hogy a köztudatban úgy él, és nemcsak a Berecz-könyvből veheti a köztudat, hanem más kiadványokból is, hogy itt ellenforradalmi szervezkedés volt. Az előbb elővettem például a nemrég megjelent, A magyar irodalom története121 122 első kötetét, amely szerint az írószövetség 1956-ban, elsősorban a Nagy Imre leváltását követően ellenforradalmi szervezkedés központja lett. És nemcsak az írószövetség, hanem az Irodalmi Újság, tulajdonképpen az írószövetséggel kapcsolatos intézmények, újságok is, és igen nagy hatással voltak az egész országban. Megtaláltam egy könyvet, 1957-ben jelent meg, éppen ezt bizonyítandó: Fülöp Gábor Gondolatok az Irodalmi Újságról122 című könyvét. Ebben a szerző kijegyzetelte, kiszedegette azoknak az írásoknak a részleteit, amelyek bizonyítják, hogy valóban, az Irodalmi Újság lázító, vérlázító írásokat közölt. Ezekből a legvérlázítóbbakat hadd olvassam föl. Tardos Tibor Önálló kommunista gondolkodást című írása, amely 1956. április 7-én jelent meg. Részlet ebből: „És lassan, anélkül, hogy az ember számot adott volna magának, miképp és hogyan, lassan és hittel, önérzetesen és szinte gőgösen kezdtem leszokni a gondolkodásról”. Ennyi az idézet. Fekete Gyula Jóleső állampolgári gondok című írását is idézi Fülöp Gábor, amely az Irodalmi Újság 1956. augusztus 8-i számában jelent meg. Ennyit közöl belőle: „Az irodalomnak is sokat ártott a sablon, de a politikai sematizmus még ártalmasabb.” [BESZÓLÁSOK, NEVETÉS.] CSOÓRI SÁNDOR: Vond vissza, Gyula! LEZSÁK SÁNDOR: Keszi Imre az Irodalmi Újság június 12-i számában megjelent írását is idézi: „Az osztály harc szélesedésről szóló téves teóriának egyéb következményei is voltak irodalmi életünkben. A mérhetetlenül alacsonyrendű ellenségszimatolás légköre nem egyszer eluralkodott irodalmi vitáinkon, és kritikánk, esztétikánk egy része, sajnos elég jelentős része azzá vált, aminek már Ignotus azt a nevet adta annak idején: perzekutor esztétika, azaz az üldözők esztétikája.” Szó szerint idézem Fülöp Gábort: „Szakács 121 Alcím: 1945-1975., I.: Irodalmi élet és irodalomkritika. Szerk. Béládi Miklós, Akadémiai, 1981. 122 Zrínyi Kiadó. 140
