Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
2. nap
írók az írószövetség történetéről (1945-57) TAMÁSI LAJOS: Tehát ezért a lehetőségért küzdöttünk, hogy az író- szövetségnek az önállósága az új vezetéssel megteremtődjék, puvoárja, lehetősége legyen. Mert szeretném nagyon nyomatékosan aláhúzni, hogy ez nem valami elszakadás vagy elfüggetlenedés akart lenni! Jó szívvel, őszintén mondtam, mondom, mint ahogy az elvtársak észrevehették, mindenről próbáltam tisztességgel szólni. Mi a Központi Bizottság irányítását elfogadtuk! Azt a konstrukciót, hogy a Központi Bizottság megfelelő szervei ellenőrizzék és irányítsák - elvileg, természetesen - és útmutatást adjanak, ha kell az irodalmi élethez, mi ezt elfogadtuk és igényeljük. Itt szeretném most korrigálni a legutóbbi összejövetelünknél egy mondatomat, amit nem tartok pontosnak. Mert vannak dolgok, ahol pontosan kell fogalmazni! Hogy az írószövetség ebben az időben nem tudom, milyen központ volt. Kulturális, kultúrpolitikai központ, de nem volt az az igény, hogy a Központi Bizottságtól független valami legyen. Mi egy onnan irányuló, tisztességes, pártszerű, az új szellemnek megfelelő vezetést igényeltünk. Szeretném, ha ez magnón pontosan megmaradna, mert legelőször nem volt pontos egy fogalmazásom. Ott van az, ahol Kuczka fantasztikus éberséggel közbe is szólt, hogy: irodalmi központ - ha emlékszel rá... Mert ez már tudományos-fantasztikus éberség volt! KUCZKA PÉTER: Majdnem! [nevetés.] TAMÁSI LAJOS: Igaza volt Kuczkának! Tehát a taggyűlésen megbeszéltük a közgyűlést. Emlékszem arra is, hogy fölírtuk egy nagy táblára a potenciális jelölteket. Vitassa meg a pártszervezet, hogy kit vállal, akire mint pártszervezet vállalja, hogy rá szavaz... Tehát ilyen értelemben érvényesüljön a párt irányító szerepe! Talán emlékeznek. Bárány Tamásnak is kell emlékezni arra a táblára, ahol ki voltak írva a nevek. Tehát eljött a közgyűlés ideje. Én a magam emlékezete szerint úgy ítélem meg, hogy ez egy rendkívül demokratikus, rendkívül jó szellemű közgyűlés volt, és-megint a magam egyéni véleménye -, a leghatározottabban mondom, hogy nem felel meg az az állítás, hogy ez a közgyűlés olyan lett volna, ahogyan a Lezsák Sándor által idézett szerző véleményéből tükröződik. Nem is érvelek mással, csak azzal, hogy szíveskedjenek végiggondolni a közgyűlésen megválasztott elnökséget. Megmondom őszintén, hogy ennél mértéktartóbb, ennél áttekintéssel bíróbb és önfegyelemmel bíróbb választást én nem éltem meg - az utóbbi közgyűléseken nem voltam ott ahol a közgyűlés igazságot tett olyan dolgokban, hogy vezető testületébe választott egy Kassák Lajost, egy Németh Lászlót, egy Szabó Lőrincet, de meghagyta tisztségükben, megerősítette a fiatal kommunistákat, Juhász Ferenctől kezdve, és... [vége a kazettának] 138
