Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
2. nap
2. nap 1983. március 8. idejárni, nem akarok rossz hírbe keveredni, az írószövetséget értem alatta... Tehát kérdezem Kuczkától: ki van itten azok közül, akik abban az időben?... Itt van Gyula, itt van Kuczka. Bárány Tamás... Nem tudom, láttam az előbb... [beszólások.] Bárány! Hol a Tamás? - Mostan én elkezdem, de segítsetek, ha nem jót mondok, igazítsatok ki, de hogy jussunk a végére. Nem is a közgyűléssel mindjárt. 1956. És a XX. kongresszus. A fiataloknak mondom, hogy különösen visszatekintve, természetesen, de már akkor, ahogyan jöttek a XX. kongresszus hírei, megdöbbenést keltett, felszabadító hatással volt ránk - most az irodalomról beszélek, az írószövetségről. Személy szerint én átéltem azt a megrázó élményt, hogy mint titkárt behívattak a Budapesti Pártbizottságra, ahol a kerületi párttitkárok, a kerületi pártbizottsági titkárok voltak jelen, plusz az írószövetségi párttitkár - akkor volt ilyen renoméja az írószövetségnek. Felolvasták nekünk - azzal, hogy jegyzetelni nem lehet - Hruscsov zárt ülésen elmondott beszédét. Most én nem tudom, hogy ki ismeri ezt a beszédet, mert én sajnos a mai napig nem olvastam. Ott hallottam - négy vagy öt óra hosszán át olvasták a budapesti pártbizottság munkatársai, fölváltva. Hát, nem készültem arra, hogy leírjam, megrázó élmény volt. Megrázó élmény volt ott ülni és hallgatni mindazt, ami ma már köztudomású, de akkor úgy, sűrítve abba a beszédbe, és hozzá teszem: Hruscsov szubjektív előadásmódjában, ahogyan ez elhangzott - fölkavaró. Tántorogva jöttünk ki erről a bizalmas tájékoztatóról! Én soha nem olvastam, mert magyarul hivatalosan nem jelent meg a szövege. Nyugaton megjelent, sőt, olyant is hallottam, hogy Nyugaton ballonokra szerelve egy csomót beengedtek az országba. De ide nem szállt le egy se! De, hogy mi volt benne, ma már köztudomású. De megint, elvtársak, vissza kell gondolni 25-26-27 évet. Hát fölkavaró volt, mindent, amit félig-meddig hallomásból már éreztünk, sejtettünk, sőt, a magunk bőrén tapasztaltuk, a mi körülményeink között, ott most, egy ilyen magas fórumon, mint a XX. kongresszus, és egy ilyen, általunk akkor rendkívül sokra tartott embertől, mint Hruscsov - hallani! Hát ez hatalmas élmény volt! De! Itthon - amit elmondott Lezsák Sándor, az itt most, minden nagyon ül -, hát ettől valaki még azt gondolná a történelemkönyvek alapján, hogy XX. kongresszus, kész és megyünk!... Nem így volt! Hosszú ideig semmi a világon nem változott. Sőt, az írószövetségre - erről beszélünk! - még erősebb nyomás nehezedett. Nagyon emlékszem arra a manőverre, amiben magam is benne voltam: közeledett, hogy új pártvezetőséget kell választani, és az volt a Központi Bizottság álláspontja, hogy nagyon megterhelő egy írónak párttitkárnak lenni, ne író legyen a párttitkár, hanem 135 á
