Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
2. nap
2. nap 1983. március 8. akasztást is tudunk indokolni elvileg!” Ez lélektanilag drámai pillanat volt, s utána, az a gyanúm, hogy nem is volt már vita. Egy nagyon szerencsétlen ember volt, a nevét elfelejtettem. Az egész rögtön más felhangot kapott. Andies Erzsébet rendkívül energikusan lezárta a vitát. Engem rendkívül gorombán megleckéztetett. Bizonyára értik az elvtársak is, mikor az ember fejét nagyon megmossák, vagy egyből lekapják a két lábáról. Mentünk kifelé, és hát igyekszik mindenki távolabb lenni a pasastól, mert ezzel baj van! Ezt éreztem én, kínos, kegyetlen dolog volt. Tartozom az igazsággal: egyetlen ember volt, aki félig-meddig egyetértését fejezte ki: ez az ember Horváth Márton. Hát elvtársak, ez mára sok volt, nem akarok többet beszélni. Itt vannak a többiek, tessék őket megfaggatni! [taps.3 LEZSAK SÁNDOR: Ezekben a napokban, hetekben történik egy említésre méltó esemény, három hónappal a Vasas Székház-béli, az írókat elítélő párthatározat és összejövetel előtt, december 3-án Nagy Imrét kizárják a Magyar Dolgozók Pártjából. December 24-re, karácsonyra megérkeznek a pártbüntetések is. Nagyon érdekes, kik azok, akik a memorandum aláírását nem vonták vissza. Több forrás alapján: Déry Tibor, Zelk Zoltán, Benjámin László, Aczél Tamás író, Haraszti Sándor, Vásárhelyi Miklós, Losonczy Géza újságíró, Szervánszky Endre zeneszerző. Azt mondja Csoóri Sándor, hogy ez tévedés, többen voltak, akik nem vonták vissza az aláírásukat. Nagy László, Juhász Ferenc, Csoóri Sándor, tehát ők sem vonták vissza. Sajnos csak azokból a dokumentumokból tudunk dolgozni, amik vannak. Fekete Gyula is akar ehhez még néhány mondatot fűzni. FEKETE GYULA: Néhány mondat valóban, nem is ehhez, hanem amit már elhagytunk, csak hogy ne kelljen ehhez újra visszatérni. Az egyik: egy hangsúly lemaradt erről az 1953-as júniusi határozatról. Itt említtetett ugyan, de tulajdonképpen az utána következő sokfajta zavar, ami nemcsak a szövetségben és az irodalomban, hanem az egész közéletben jelen volt, különösen az értelmiségi fejekben megvolt. Én ezt jórészt annak tulajdonítom, hogy a júniusi határozatot nem ismerte a párttagság, még a belső közegek se nagyon. Ezt a júniusi határozatot mindmáig nem ismerjük. Nagyon éles, erős elemzése volt az addigi Rákosi-kornak, névvel meghatározva a felelősöket. Hogy mi oka van, hogy ez még mindig nem való a nyilvánosság elé, én nem tudom megítélni. E nagyon erős hangsúly nélkül nem lehet megérteni, miért volt ilyen sokáig zavar, hogy mi történt. Nem értették az emberek! A másik, bár erről már volt szó: a Vasas. Legfeljebb csak annyit teszek hozzá: nem tudom, értik-e a mostani fiatalok, hogy miről volt szó? Ott a nép
