Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
2. nap
2. nap 1983. március 8. elárulása stb. A felszólalások zöme, és az egész taggyűlés arra futott ki végül, hogy elfogadjuk a Központi Bizottság álláspontját - kénytelenek vagyunk elfogadni -, hogy nem helyes szervezkedni. Mert szervezkedésnek minősítették! Ez különben nem új dolog, illetve akkor új volt, ma nem hangzik újnak. Miután akkor az első ilyen dolog volt, és a taggyűlés elítélte a módszerét, tehát nem az érdemi részét, a módszerét ítélte el, és azt, hogy a Központi Bizottságnak - ez már ugye szofisztika - küldött beadványok, nem tudom, hány példányban keringenek, ezt nem lehetett kivédeni. Ezek voltak a dermesztő idők, s akkor voltak órák, mikor Andicsnak elhangzott egy lélegzetelállító kijelentése. Akkor bennem is megfagyott a lélek, meg azt hiszem, valamennyiünkben. Rendkívüli indulattal azt mondta, szó szerint: „A Párt előtt pedig alázattal kell állniő Sosem felejtem el, mert mellettem állt. Ez egy félelmetes mondat, kvázi ugye a párt képviselői előtt, mert a párt elvont fogalom. A párt képviselői előtt alázattal kell állni! Ma is fülemben van ez a mondat. Tehát azzal zárult, hogy módszerét a kommunista pártszervezet nem helyesli, ilyen aláírásos módszerekkel, de tartalmi lényegével egyetért. Ezzel ment el Andics, egyrészt győzelemmel, hogy a taggyűlést meggyőzte. Másrészt az is megtörtént - meg kell mondani -, hogy sorra járták a párttagokat az aláírásuk visszavonása érdekében. A visszavonás a legtöbb embernél megtörtént. Én emlékszem a magam kínnal szült levelére, az a KB-ban biztosan megvan, hogy tartalmi egyetértés mellett, a párt által nem helyeselt módszerre hivatkozva visszavonom aláírásomat. Elvtársak, nehéz volt. Tudom, hogy néhány ember bátrabb, mondjam úgy, gerincesebb volt, nem vonták vissza. Voltak néhányan, pontosan nem tudom. Én mint titkár dilemma előtt álltam: ha nem vonom vissza, világos dolog, hogy abban a pillanatban megszűnők tevékenykedni, nem tudtam, mi lesz velem. Akkor az írószövetségben az a platform, amit mi képviselni próbáltunk ebben a vert helyzetben is, mert ugye abban voltunk a márciusi határozat után, teljesen vereséget szenvedtünk. A pártvezetőség ötlete volt, hogy meg kell hozni ezt az erkölcsi, etikai áldozatot, s próbáljunk a helyünkön maradni. Ez a memorandum története, amit én ismerek. Amit még ismerek, az ezután jött, a Magdolna utcai megalázó pártaktíva, ahol Kovács István beszélt, és felszólított engem, hogy mint titkár én legyek az első hozzászóló. Elvtársak, titkár voltam, nem tagadhattam meg egy apparátusbeli embernek! Nehéz volt a hozzászólás. Megírtam, valahol megvan. Első hozzászólóként, ha ma értékelni akarom, az egy nagyon középutas kép volt... Annyira az volt, hogy mikor az elnökség tagjait Rákosi fogadta, 127 ú
