Elek István - Lezsák Sándor - Márton Gyöngyvér (szerk.): Írók az Írószövetség történetéről (1982-83) jegyzőkönyv - RETÖRKI könyvek 18. (Lakitelek, 2016)
2. nap
2. nap 1983. március 8. 2. nap LEZSÁK SÁNDOR: Kassák Lajos Arról, ami megtörténhet című versével köszöntjük kedves vendégeinket, az idősebbeket és fiatalabbakat egyaránt. Az elmúlt alkalommal azzal mentünk el, hogy próbáltunk egy helyzetet teremteni, hogy az írószövetség történetét fölelevenítsük. Kétkedéssel és örömmel vegyesen távoztunk innen, kétkedéssel, hogy lehet-e, érdemes-e egyáltalán egy ilyen vállalkozásnak, próbálkozásnak nekiindulni? Önmagamat is csak akkor győztem meg, amikor újra és újra végighallgattam azt a hat kazettát, amelyekre fölvettük ezt a beszélgetést. A legnehezebb korszakhoz érkeztünk. 1953-tól 1957-ig, próbálunk időrendben haladni. A legtermészetesebb előkészületi munka az lett volna - s a legegészségesebb -, ha az írószövetségi tájékoztató meghívó mellé egy kis antológiát is szétküldtünk volna, amelyiket az írószövetség házi nyomdájában készíthettünk volna el. Ez a kis antológia tartalmazta volna azokat a dokumentumokat, amelyek nélkül megérteni ezt a korszakot képtelenség azoknak, akik ’56 után kezdtek írni, vagy ’56 után születtek. Ebben a dokumentumgyűjteményben versek lettek volna, prózai írások, jegyzőkönyvek, kellett volna az előbb elhangzott Kassák-vers. Kellett volna Csoóri Sándor Röpirat című verse, Illyés: Egy mondat a zsarnokságról. Kellettek volna Kuczka-versek. Kellettek volna Zelk Zoltán-versek, s lehetne most sorolni tovább. Kellettek volna azok a versek, amik nem jelenhettek meg annak idején. Kellettek volna olyan dokumentumok, mint például az írószövetség ’56. szeptember 17-i közgyűlésének a jegyzőkönyve, vagy legalább az Irodalmi Újságból némely részlet. Kellett volna a memorandumnak a szövege 55-ből. Kellett volna a Gond és hitvallás, Tamási Áron írása. Kellett volna az írószövetség 1956. október 23-tól november 4-e hajnaláig, egészen a rádióban közzétett írószövetségi fölhívás szövegéig. Kellett volna a december 28-i közgyűlésnek a jegyzőkönyve, legalább Erdei Sándor főtitkár beszámolója. Végezetül kellett volna a nagyon rövid határozat, amelyik 1957. január 17-én, az írószövetség időleges felfüggesztéséről, később pedig, áprilisban a föloszlatásáról szól. Dokumentumok nélkül kegyetlenül nehéz erről a korszakról beszélni, s akkor még nem szólok arról, amit Csoóri Sándorral az elmúlt alkalommal említettünk, nagyobb holdudvarban kellene az egészet nézni, tehát történelmi ismereteink is rendkívül hiányosak erről a korszakról, 105
