Bakos István: Nemzetépítő kísérlet. A Magyarok Világszövetsége kronológiája 1989-2000 - RETÖRKI könyvek 17. (Lakitelek, 2016)
A magyarok világszervezetének rövid krónikája az ezredfordulóig
NEMZETÉPÍTŐ KÍSÉRLET folytattuk. Az itt közölt kronológia sorjázó tényei láttatják, hogy miképpen alakult a folyamat, mikor születtek nagy dolgok az MVSZ révén. Sajnos azt is dokumentálja, hogy a nemzetépítő szándék nem tudta tartósan uralni a szívós hatalmi ambíciókat. Nem orvosolta az elhibázott döntéseket a három régióból arányosan megválasztott, testületi vezetés - az Elnökség, a Választmány, az Etikai, a Számvizsgáló bizottság-, nem segítettek a vezetőcserék, a rangos Védnöki testület; még kevésbé a bűnbakká kikiáltott Hivatal, és a főtitkári poszt fölszámolása. Az ezredforduló után másfél évtizeddel megállapítható, hogy az MVSZ hajdani erőforrásait eltékozolták; ma már nincs hatása, tekintélye a magyar közéletben, és nem létezik immár a világ magyarságát reprezentáló szervezet, testület sem. Az alapítása 60. évfordulóján 1998-ban még egymillió főt számláló, 52 országban működő MVSZ tagságának, 530 tagszervezetének - a 75. évfordulóra - csekély töredéke maradt meg. Zömük kilépett, ill. új szövetségeket (NYEOMSZSZ, LAMOSZSZ) alapított ötezer főnyi egyéni tagja zömének nyomát sem leljük, ahogyan az MVSZ vagyonának sem. A másfél évtizede regnáló elnök irányítása alatt tönkrement a világszervezet, de a neve megmaradt - akár a nemzetépítő kísérlet előtt, négy évtizeden át... Az ezredfordulós elnökváltást követően Csoóri Sándor - a rendszerváltó MVSZ sikeres millecentenáriumi éve végén átélt metamorfózisáról - a következőket írja: „.. .Mindent el tudtam képzelni, de azt semmiképp, hogy a Magyarok Világszövetsége egyszer csak úgy kezd működni, viselkedni, mint a magyar parlament. Hogy a küldöttek acsarkodni fognak egymással és szent ügyek nevében hajat tépnek és becsületet, mint Arany Fülemüle versének Pétere és Pálja. Az 1996-os alapszabályt módosító és tisztújító közgyűlésünkön azonban minden lappangó indulat a felszínre tört, mintha addig csak az alkalom hiányzott volna, hogy kirobbanhassanak. A ’96-os tisztújításra megszerveződött érdekcsoportok közül a legerősebb, a legzártabb, a legcélratörőbb az erdélyiek csapata volt. Olyan fölkészült, tolató emberek voltak köztük, akik egyrészt a kisebbségi küzdelmekben, másrészt a román parlamentben edződtek hozzá a kíméletlen gyomrozáshoz. Legláthatóbbak négyen voltak: Patrubány Miklós, Borbély Imre, András Imre, Toró T. Tibor. Tagadhatatlanul tehetségesek, mozgékonyak, gyorsak, színesek, akikről rögtön azt állapíthatom meg, hogy a napkitöréseket jobban kedvelik, mint a mélyben áramló tüzeket. Az érződött rajtuk, hogy teli vannak 32
