Bakos István: Nemzetépítő kísérlet. A Magyarok Világszövetsége kronológiája 1989-2000 - RETÖRKI könyvek 17. (Lakitelek, 2016)
A magyarok világszervezetének rövid krónikája az ezredfordulóig
NEMZETÉPÍTŐ KÍSÉRLET nem csillapodtak. A debreceni elnökségi ülés főtitkárválasztása és váltása nem csillapította, inkább tovább élezte a feszültségeket. A főtitkárválasztás (1998. november 14.) után egyre több önérvényesítő szándék kapott teret a vezetők hivatali munkájában; a közérdekű szolgálat fokozatosan háttérbe szorult. A választott testületi üléseken (Elnökség, Választmány, Küldöttközgyűlés) pedig egyre érzékelhetőbbé váltak a Kárpát-medencei, az Anyaországi, s a Nyugati régió magyarságát képviselő küldöttek közötti létbeli eltérések, politikai és véleménykülönbségek, konfliktusok. Mindeközben az új kormány elszánta magát, hogy programját valóra váltja, s gyökeres változtatást indít el a nemzetpolitikában. A határon túl élő magyarok nemzetközi érdekképviseletét állami szintre emelte; a kedvezménytörvény, magyar igazolvány, az állami támogatás növelése, az e területen működő állami intézmények, közalapítványok megerősítése voltak szándékának kézzelfogható jelei. Ezek a kihívások, a költségvetési támogatás mérsékelésével tetézve - az ezredforduló táján - megbénították a hivatalát csonkító, torzsalkodó MVSZ működését. Ebben az egymást gyötrő, idegőrlő folyamatban - amikor az alapszabály folytonos módosítgatásával sem tudták orvosolni az alapvető bajokat kíméletlen külső támadások és kemény belharcok árán kellett egyre többeknek rádöbbenni arra, hogy a Szövetség vezetősége rossz úton jár. Az a „vírus” amit, Hódi Sándor a délvidéki pártosodás kapcsán fölfedezett, az MVSZ-ben is érvényesült: „a hatalmi ambíciók felülkerekedé- sével az összefogást, az együttműködést, toleranciát szorgalmazó jelszavak kiüresedtek, és a szervezet (párt) mind kevésbé képes a belső ellentétekkel megküzdeni.” A Magyar Országgyűlésen elfogadott kedvezménytörvény nyomán a határon túl élő magyarok és hozzátatozóik kaphatják 30
