Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A másik Magyarország hangja lami vezetés kapcsolatát. Valljuk, hogy minden írónak joga van véleményt nyilvánítani a politika, a társadalom kérdéseiről, de a rosszirányú, terméketlen vita árt nemzeti irodalmunknak, az országnak és a közélet demokratizmusának. Bennünket is aggasztanak nemzeti és társadalmi sorskérdéseink, a határainkon túli magyarság nehéz helyzete, de úgy véljük, ezekre a gondokra csak az ország vezetésével együttműködve lehet a megoldást keresni. Szeretnénk, ha helyreállna az irodalom és a politika jó partneri kapcsolata. Nem értünk egyet azzal, hogy az elnökség, a választmány néhány tagja a Magyar Népköztársasággal szemben álló fórumokon hozza nyilvánosságra politikai nézeteit. A vezető testületek nem határolták el magukat ezektől a megnyilvánulásoktól és ez kétértelmű helyzetbe hozta a szövetséget és írótársadalmat. Elismerjük a vezetők által elért eredményeket. Olyanokat, mint a honorárium rendelet, a szakosztályok tevékenysége, az Évszak, a havi tájékoztató, az irodalmi társaságok megalakulása. Ugyanakkor sem a kulturális irányítás, sem a szövetség nem tudott hatékonyan fellépni olyan aggasztó jelenségekkel szemben, mint a kulturális élet elüzletiesedése, a tudatzavaró giccs és bóvli térhódítása, a könyv- és folyóiratkiadás lassúsága, az értékes irodalom háttérbe szorulása a közművelődési fórumokon. Továbbra is megoldatlan az írók gazdasági és szociális gondjainak egy része. Mindezekben mi is érezzük saját felelősségünket. Bíráljuk a közgyűlés hiányos előkészítését. A választmány nem számolt be ötéves tevékenységéről. Elfogadhatatlan, hogy a választmányi ülések gyakran nem voltak határozatképesek, mégis a szövetség életét befolyásoló döntéseket hoztak. Nem értünk egyet azzal, hogy a jelölő bizottság változatlan összetételben kívánja szavazásra bocsájtani az eddigi választmányt, azt szeretnénk, ha az új választmányban jelen volna minden jelentős irodalmi és szellemi irányzat, köztük azok is, akikkel vitáink vannak. A szövetségnek és minden vezető testületének az a hivatása, hogy hozzájáruljon a jó alkotói légkör megteremtéséhez. Közös felelősségünk, hogy az irodalom betöltse hivatását, az író- szövetségnek legyen hitele a társadalom életében, az alkotások részesüljenek értékükhöz méltó elismerésben és az írók élhessenek illetékességükkel. Ez csak úgy lehetséges, ha az írószövetség és a kultúrpolitikai vezetés kölcsönösen törekszik a feszültség feloldására, a szocialista reformpolitikánk és nemzeti kultúránk érdekében. Ehhez kérjük írótársaink segítségét.” 80
