Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A közgyűlés jegyzőkönyve Az Irodalmi Alap első igazgatója, Ady egykori harcostársa, Bölöni György írta régen - amikor jó irodalmat olvasott „Nincs nagyobb és szebb, mint írónak lenni”. Mi ennek a nagyságnak és szépségnek az árnyékában is tevékenykedünk, és olykor többet látunk a nehézségekből, mint a szépségekből, de mindenképpen azzal a felelősséggel végezzük munkánkat, amely előírja számunkra az irodalmi élet anyagi gondjainak enyhítését, lehetséges orvoslását, az alkotás feltételeinek biztosítását. Rövidre szabott tájékoztatómban nem tekintem át a Művészeti Alap tevékenységének teljességét, tehát a más művészeti ágak támogatását, a vállalatok működését, mert csupán az irodalmi szakosztály munkájának néhány idetartozó vonását szeretném ismertetni. A mi taglétszámunk 780 fő körül mozog: úgyszólván teljességében átfedi az írószövetség tagságát. Milyen a magyar irodalom, a magyar irodalmi élet, az írók helyzete a mi nézőpontunkból? A mi nézőpontunk természetesen kissé anyagias, mert hiszen mi regisztráljuk tagságunk bruttó jövedelmét, az írók honoráriumokból származó bevételeit több mint száz irodalmi jellegű kifizetőhely adatai alapján. Az általunk belátható jövedelmi helyzet vegyes képet mutat. Húszharminc főre tehető évente a magasnak mondható jövedelemmel rendelkező írók száma. Ez a tagságnak csak 3-4 százaléka, s az évi bruttó 300 ezer forinton felüli jövedelmeket számítjuk ide. Más művészeti ágakban ez az arány általában magasabb. Ezzel szemben évente 400-ra tehető azoknak a száma, akik nem érik el írói munkával az évi 50 ezer forint bruttó keresetet. Természetesen ez utóbbi réteg egy része állásban van, tehát bérjellegű jövedelemmel rendelkezik, vagy pedig nyugdíjat élvez. Az utóbbi öt esztendőben a mi adataink is mutatják az 1982-es részleges honoráriumemelések kedvező hatását. A telj es jövedelem évente emelkedik, az elmúlt évben például tagjaink összesen 67,3 millió forint honoráriumot kaptak, míg 1981-ben ez az összeg csak 43,8 millió forint volt. Ez igen jelentős emelkedés öt esztendő alatt, még ha az inflálódást beszámítjuk is. A nagyon szóródó - és lassan, de emelkedő - jövedelmek mellett úgy érezzük továbbra is szükség van az alkotó jellegű tevékenységek támogatási rendszerére, amelyet állami feladatként és az állami költségvetésből, de társadalmi döntésekkel - az írószövetség delegáltjainak részvételével - biztosítunk a teljes irodalmi élet számára. 69
