Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
Részletek az írószövetség elnökségi üléseinek jegyzőkönyveiből (1987. január 14.; február 4.; március 25.)
hogy kénytelenek vagyunk politizálni. A fenébe is, elvégre, ha mi csak írók lehetnénk, akkor nem kellene ilyen dolgokat csinálnunk, de hát kénytelenek vagyunk politizálni, mert a politikával szemben nem tudunk mást csinálni. Ezt a lépést meg kell tennünk. Ha a választmány többségével megértetjük a dolgokat, akkor sikerül, ha leszavaz a választmány, akkor más lesz a helyzet. Jókai Anna (alelnök): Engedjétek meg, hogy én is mondjak néhány dolgot. Gyula mondta el, amit el akartam mondani, hogy nekünk a legnagyobb erkölcsi tőkénk abban volt, hogy volt egy bizonyos fajta egység, és ha ezt elveszítjük, akkor mindent elveszítettünk. Másrészt pedig én tökéletesen értem, és igaza van Sándornak, igaza van Sánta Ferinek, amikor az erkölcsi szempontokat emlegetik. Én azt mondom, hogy ha ez a kompromisszum, amit akarunk, erkölcsi szempontból egy kicsit is támadható volna, akkor még a nagy cél érdekében sem volna szabad megtenni. Ezért most én ebből a szempontból próbálom megvizsgálni, és a saját lelkiismeretemet tisztának tartom, amikor azt mondom, hogy mégiscsak próbáljuk meg, mert én nem tartom erkölcstelenségnek, hogy ezt a három embert előrevegyük. Azért nem tartom erkölcstelennek, mert ezek nem tartoznak a kilépők közé, ha volt is velük vita, nem azonos minőségű, mint egy másik bizonyos fajta minőség, amit most ne kelljen részleteznem. Bárány Tamás: Megtiszteltek bennünket, és nemcsak kitartottak, hanem kiálltak. Jókai Anna (alelnök): Tehát senki sem mondhatja, hogy lám, milyen erkölcstelen lépést tettünk. A másik az, hogy kétségbe hagyunk bizonyos embereket, akiket amúgy is meghurcolt az élet. Nagyon sok mindent kívánhattak volna ebben a rettenetes kívánalmi helyzetben, hogy történjen ez vagy amaz, és nyilvánvaló, hogy abba nem mentünk volna bele. Tehát olyan dolgot ajánlunk fel kompromisszumnak, ami az erkölcsi tekintélyünket nem csorbítja. Abban a hitben tesszük ezt, hogy egy következő lépésben legalább ilyen erkölcsi alapállásban elvárjuk, hogy az ígéretekből realizálódjon az, aminek alapján tovább tudunk menni. Ha nem, itt van a májusi választmány. Én azt gondolom, hogy ezt meg kell tennünk, egy jottányival sem többet, ehhez viszont tartani kell magunkat. Elnökségi ülések jegyzőkönyveiből - 1987. március 25. 385
