Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
Részletek az írószövetség elnökségi üléseinek jegyzőkönyveiből (1987. január 14.; február 4.; március 25.)
A másik Magyarország hangja nünket. Ez is egy más helyzet. Ha nem testületileg beszél velünk, akkor az írószövetség két képviselője beszéljen vele - akár ti Veress Miklóssal - arról, hogy mi fog történni az irodalmi kollégiummal. Mindaddig, amíg ebben nem születik megállapodás, ne döntsünk, és ne döntsön a politika sem, mert ha nem tudunk előre megegyezni, akkor megint elkezdődik egy olyan dulakodás, civakodás, amelynek mindkét fél a kárát látja. Mindnyájan kicsinyesek vagyunk, a politika is, mi is azok leszünk, tehát bizonyos értelemben előre meg kell egyeznünk, azután majd a májusi választmányi ülésen lehet az igazi alkut kihirdetni és elfogadtatni, most inkább csak beszéljünk meg dolgokat. Ha ugyanis belemegyünk valamibe, és azt mondják: kérem, így vagy úgy ezt nem lehet, akkor a tagság mit szól hozzá? Lehetséges, hogy a politika sokkal erősebb hatalmi szempontból, de ha az írószövetség erkölcsileg egyben marad, akkor nem erősebb, bocsánatot kérek. Ha ugyanis együtt marad a szövetség, akkor egy vagy fél évig is tud létezni abban az állapotban, amelyben mostanig létezett. Lehet, hogy gazdaságilag nem, de ez nem lesz a politikának sem hasznára, sem előnyére fél év múlva sem, mert minket mégiscsak a magyar nép pénzéből fizet a kormányzat. Nem? Ezért említettem a múltkor Cseres Tibornak, hogy ha Hubay Miklós akkor nem rémült volna meg, ha nem állt volna át a politika oldalára az írókkal szemben, akkor a Nagy Gázsi-ügyet és a többit, mindet el lehetett volna intézni két- három hét alatt, mert hiszen leváltották a főszerkesztőt stb. De miután Hubay ide-oda vacillált, és végül szembefordult az írók nagyobb részével, elkezdődött egy olyan áldatlan állapot, amelyet többé már nem lehetett volna jóvátenni. Ha elhatározzuk, hogy ebben a visszaszorított állapotban is a magyar irodalom ügyét akarjuk szolgálni, és ha Cseres Tibor ragaszkodik ehhez, hogy az 580 írónak és az esetleg még belépőknek joguk van létezni, ha pedig nincs, akkor függesszék fel őket... Ezzel Fekete Gyula nem ért egyet. A magyar politikát egyébként az ásta alá, hogy tisztátalan döntéseket hozott már harminc vagy negyven éve, és nem igazán egyértelműeket. Ebben a dologban is teljesen a másik megoldást keresik, az irodalmi kollégiummal együtt is. Ez a vegyes bizottság másik változata. Tudjuk, hogy az sem sikerült, ez sem fog sikerülni. Tehát nem igazán jó nyomon jár a politika, saját érdekében sem, nem is beszélve arról, hogy a mi érdekünkben sem. Mindent összegezve: nekem az a véleményem, hogy várjuk meg a miniszter döntését, e nélkül ne döntsünk. 378