Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
Részletek az írószövetség elnökségi üléseinek jegyzőkönyveiből (1987. január 14.; február 4.; március 25.)
felszólaltak, mind ebben az értelemben szólaltak fel. Én is csatlakozom mindahhoz, ami eddig elhangzott. Az talán legyen külön udvariassági kérelem és külön gond a vezetőség részéről, hogy beszéljen ezzel a három emberrel, akik talán nem is igen tudják, hogy ők hol tartanak. Cseres Tibor (elnök): Tudják. Bárány Tamás: Akkor meg lehet kérni őket. Cseres Tibor (elnök): Én azt mondom, hogy ha ezt a három személyt megkérjük arra, hogy méltányosságból tekintsenek el a soronlevőségüktől, akkor nem biztos, hogy eltekintenek ettől. Én biztos vagyok benne, hogy Tóth Bálint nem tekint el, Szokolay sem tekint el, Rákos Sándor pedig nagyon megbántva tekintene el. Én azt vállalom, hogy a kooptálás után mindhárman kapnak egy nagyon szívélyes levelet, amelyben elnézést kérünk tőlük a vonatkozásban, hogy nem kerültek sorra, de tekintsék ezt az egész írószövetség üdv-ügyének, és emiatt ők, mint áldozattévők szerepelnek a mi tudatunkban is, és a legközelebbi alkalommal, mihelyt sorra kerülhetnek, sorra kerülnek, minden kooptálási kivételezés nélkül. Ez három levél, amit utólag vélek megoldhatni, mert utólag talán könnyebben megértik. Ha előre kérjük rá őket, akkor mi történik, hogyha nem mondanak le? Nem tehetünk semmit sem, mert a mi terveinkben nem úgy szerepelnek... És ha ezt a dolgot élére állítom, akkor itt egy olyan kollizió keletkezik, amely szükségtelen, amelyet utólag én helyre tudok hozni nagyon tartalmas, hosszú három levéllel, amely személy szerint mindegyikünkhöz szól. Fekete Gyula (alelnök): Ehhez még hadd tegyek hozzá valamit. Tudniillik volna egy olyan jogi útja is a dolognak, ami egyszer már elő is került, még a jelölés során került elő, amikor is Lázár Ervin azt mondta, hogy ő szívesen lemond a választmányi tagságáról, ha valakit, aki kiesett - akkor Koczkásról volt pontosan szó - az ő helyébe bevennénk, és úgy jelölnének, mondjuk főtitkárnak. Akkor a másik jogi út állt előttünk: Koczkás előtt 11 ember volt, akkor 11 emberrel kellett volna beszélnünk arról, hogy mondjon le Koczkás javára. Elnökségi ülések jegyzőkönyveiből. — 1987. március 25. 375
