Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)

Részletek az írószövetség elnökségi üléseinek jegyzőkönyveiből (1987. január 14.; február 4.; március 25.)

Elnökségi ülések jegyzőkönyveiből - 1987. február 4.

kolljanak.” - Ebben el van rejtve egy belépési nyilatkozat. Felkérem Garam- völgyiné Máriát, hogy számoljon be az írószövetség mostani anyagi állapotáról, mielőtt még Köpeczi Béla miniszterünk cikkéről ejtünk szót.

Garamvölgyi Károlyné (titkár):

Azzal kezdem, ami köztudott: az írószövetség állami támogatással gazdálkodik, saját bevétele a tagdíjakból van. Ez igen csekély összeg, évente 60 ezer forint. Ami a székházunk egész helyzetével kapcsolatos problémakört illeti: az épület IKV-bérlemény, nemcsak egyedül béreljük, hanem idegen lakók is vannak a székházban. Most két témáról beszélek: az egyik a székházunk helyzete, a másik költségvetésünk alakulása. A székházat illetően azt hiszem, sokan felvetették már azt a kérdést, hogyan juthattunk ilyen helyzetbe. Most nemcsak a belső állapotokról szólok, hanem arról is, hogy a ház külső formáját tekintve is méltatlan az írószövetséghez, sőt a környékbeli házakhoz, villákhoz is.

Mészöly Miklós:

Csak arra akarnék utalni, hogy az írószövetség anyagi és erkölcsi támogatásának más módja is van, mert hiszen más intézményeknél, alapítványoknál, egyebeknél ezt nehezen végig lehetett járni. Az írószövetség ma van abban az erkölcsi helyzetben, hogy bizonyos állami támogatás nélkül keresi a törvényeink által biztosított kereteken belül azokat a lehetőségeket, hogy outsiderek, tehát a műélvezők és olvasók részéről bizonyos szolidaritásban anyagilag is bevonódjanak egy olyan pénzügyi alapnak a létrehozásába, amely valahogy segíti a mindenkori írószövetséget. Nem óriási összegre gondolok, de bizonyos apróságok fedezhetők lennének...

Cseres Tibor (elnök):

Minden félmillió számít.

Mészöly Miklós:

Minden félmillió számít, és minden 100 forintnak erkölcsi értéke is van: végül is az írószövetség felé megnyilvánuló szolidaritást vagy szimpátiát mutatja. A minisztériummal való további tárgyalások nyilván eredményeznek bizonyos enyhítést. Ha nem, akkor pedig kell mecénásról gondoskodnunk. A társadalomnak azért valószínűleg lesz olyan hajlama, hogy nem kis összegekkel megsegítse az írószövetség fenntartását...

349