Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
Részletek az írószövetség elnökségi üléseinek jegyzőkönyveiből (1987. január 14.; február 4.; március 25.)
A másik Magyarország hangja tésnek semmi szerepe nem volt ebben, és nem bátorított senkit sem erre a dologra. Az más kérdés, hogy senkit sem tartottak vissza. O tehát önállóan, mint egy műhely vezetője nyilatkozik itt. A megfélemlítő az, hogy az irodalmi műhelyek bizonyos befolyást gyakorolhatnak az írókra, és ha ilyen módon teszik, akkor nem nézhetünk semmi jó elébe. Azt szeretném még egyszer hozzátenni Gyula szenvedélyes hozzászólásához, hogy én elítélek egy ilyen jellegű levelet; én ilyet, mint főszerkesztő soha nem írtam volna, és nem is írtam soha életemben, még akkor sem, ha ki akartam volna lépni. A másik megjegyzésem az, hogy nem szabad ilyen befolyást gyakorolni írótársainkra. Azt is szeretném hozzáfűzni ehhez, hogy a közgyűlést megelőzően valóban voltak párton belül bizonyos szervezkedések, és a vezetés valóban megtűrte, ha úgy tetszik, nem támogatta; örült annak, hogy bizonyos ultrabalos tendenciákat leszed. Ezt nyugodtan elmondhatja a közgyűlésnek. Az a baj, hogy ugyanaz történt meg, ami már egyszer megtörtént - és ezt Csoóri Sándor nagyon jól tudja. Tíz évvel ezelőtt ültünk először együtt egy szavazás után, amikor megtudtuk ezt, hogy Pándi Pál - aki most nagyon rossz állapotban van - miért nem vállalta azt, hogy rákerüljön a pártlistára. Nem vállalta. Akkor az történt, hogy amikor a Pártközpont épületében egy eléggé idős írótársunk a pártnak felpanaszolta azt, hogy nem védelmezik meg a párttagokat, Pándi Pál kiment, szenvedélyesen felszólalt. Ez volt az első fellépése akkor. Ezért mondom, hogy értsétek meg a párt politikáját ebben az ügyben. Én csak anekdotázom. Mondom, Pándi kiment, rendre utasította az illetőt azzal, hogy a párttagság nem esztétikai érték. Ezután jött az a bizonyos közgyűlés, ahol Pándi ismét kiment és a pártot védte ebben az ügyben. Mi történt? Az, hogy mindkét részről kihúzták a legtöbb embert. Most egy csomó ember a pártból nem is vállalta azt - ha valaki még tud hazudtolni, akkor mondja meg nekem hogy rákerüljön erre a listára. Eljutottak hozzánk hírek arról, hogy folyik egy szervezkedés. Tibor mondta, hogy ki a szervező, én nem tudtam. Én csak azt hallottam, embereket felhívnak azzal, hogy „te, 150-en már kiléptek, gyorsan lépj ki te is, ha nem akarsz magadnak rosszat”... Mindenesetre volt egy ilyen propaganda, de hát 150 kilépő helyett ma csak 23 embernél tartanak, ez pedig annyit jelent, hogy nem nagyon izmos ez a mozgalom. Személy szerint az én részemről is van olyan, akit sajnálok, hogy kilépett. Bizonyos vagyok benne - mert annyi emberismerettel rendelkezem, én sem vagyok már gyerek -, egy-két emberről el tudom képzelni, hogy nem 344
