Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
Válogatás a sajtóvisszhangból (Köpeczi Béla, Fekete Sándor, az Elnökség levele, a Beszélő kommentárja, Szerdahelyi István írása, kilépők levelei)
A másik Magyarország hangja E többségre vonatkozóan megemlítendő, hogy a szövetség 613 tagja közül a közgyűlés megnyitásakor 387-en voltak jelen; e szám később 444-re emelkedet, majd a választmány megválasztásának időpontjáig 410-re csökkent. A tagoknak tehát kb. egyharmada nem óhajtott semmiféle formában részt venni a várható eseményekben. MERRE TOVÁBB? A fentiek, azt hiszem, érthetővé teszik, mitől híresült el olyannyira ez a közgyűlés, és mi a magyarázata az utána történteknek. Kiderült, hogy jelenlegi állapotában az írószövetség nem hajlamos arra, hogy a magyar irodalom időszerű problémáival komolyan foglalkozzék, s nem tud fórumot biztosítani a kulturális - vagy akár politikai - problémákról folytatandó érdemi nézetcseréknek sem. Egy ilyen tény érthető megrázkódtatást okoz az érintettek körében, indulatokat, szenvedélyes vitákat kavar. Manapság, hónapokkal az események után azt is megállapíthatjuk azonban, hogy ebből azért különösebben nagy gondok nem származnak. Gond marad - ha nem is a „felülről vezérelt szennyhullám”, de - a szórakoztatás normális értékrendjeinek kialakítása, a kommercializálódás torz áramlatainak feltartóztatása; gond marad - ha nem is a nemzethalál réme, de - a népszaporulat mielőbbi radikális emelésének feladata; nagyon sok minden gond marad, még az is, amiről az írószövetség közgyűlése hallani sem akart, az esztétikailag megalapozott kritika hiánya, az irodalmi klikkek ügye stb. A folyóiratok, a rádió, a tévé, a különböző kulturális intézmények és szervezetek sorában az írószövetség a sok közül csak az egyik lett volna, ahol e gondok megoldásának módozatairól higgadt, szakszerű, célravezető nézetcseréket lehetett volna folytatni. Ha az nem megy, hát nem megy; szellemi erőinket arra kell összpontosítanunk, hogy a tényleges gondokkal mielőbb szembe tudjuk állítani a helyzet reális jobbítását eredményező javaslatainkat. S amennyiben majd az írószövetség - ahogyan ezt egyes tagjai nyilatkozataikban remélik - olyan állapotokat teremt a maga portáján, hogy hozzá tud járulni közös munkánkhoz, e készséget bizonyára nem fogadhatja más, mint kinyújtott kéz, a nemzet boldogulásáért összefogók baráti öröme. 334
