Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)

Válogatás a sajtóvisszhangból (Köpeczi Béla, Fekete Sándor, az Elnökség levele, a Beszélő kommentárja, Szerdahelyi István írása, kilépők levelei)

A másik Magyarország hangja

Közismert tény az is, hogy Csurka István ügyének sem volt semmi köze a felszólalók által említett összefüggésekhez. Annál inkább jelzi - jéghegycsúcsként - azokat a konfliktusokat, amelyeket Köpeczi Béla ismertetett a közgyűlésen: a szövetség, „némely tagja, sőt, a választmány és az elnökség egyes tagjai is olyan politikai állásfoglalásokat fogalmaztak meg, amelyek szemben álltak a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájával, éspedig nem csupán aktuális politikai kérdésekben, hanem stratégiai jelentőségű elvi álláspontokban is”. Az írószövetség alapszabályát is megsértve „a szocialista országok szövetségi rendszerével szemben léptek fel”, s „ehhez a gondolatrendszerhez kapcsolódott az 1956-os tragikus események újraértelmezésének követelése.”; „a szomszédos országokban élő magyar nemzetiségek helyzetének alakulásáért a magyar pártvezetést vagy a magyar kormányt teszik felelőssé”, „szervezett ellenzéki akciókat kezdeményeznek, illegális kiadványokban jelentetik meg nagyon is vitatható politikai írásaikat, és külföldi, a Magyar Népköztársasággal, a szocialista rendszerrel szemben álló, azt megdönteni akaró körökkel, tájékoztatási eszközökkel tartják a kapcsolatot”.

Nos, a minisztérium ezekben az ügyekben egyedül Csurka Istvánnal szemben alkalmazott adminisztratív eszközöket, s ennek oka az volt, hogy ő 1986-os nyugati körútja idején nemcsak a nyilvánosság legkülönfélébb fórumain tett ilyen nyilatkozatokat, hanem még a Szabad Európa Rádióban való fellépéstől sem tartózkodott.

S ha nem a Csurka-ügy, de az írószövetségi feszültségek megértése végett itt térjünk még vissza Köpeczi Béla fent megszakított gondolatsorához. A vázolt eseményeket tapasztalva a minisztérium - az alapszabályra hivatkozva, de tudva azt is, hogy „az írók többsége nem helyesli ezeket a megnyilvánulásokat” - felszólította a szövetség vezetőségét, határolja el magát e politikai akcióktól. „A nyílt válaszadástól való tartózkodás vezetett oda - szögezte le a miniszter -, hogy bizalmatlanság alakult ki a politikai közvéleményben az írószövetség tevékenységével szemben, s ez vezetett oda is, hogy háttérbe szorultak mindazok a kulturális és irodalmi kérések, amelyek közösen érdekelnek bennünket”. Úgy vélem - mondta Köpeczi Béla -, a közgyűlésnek állást kell foglalnia abban a kérdésben - abban a kardinális kérdésben -, hogy az írószövetség és tagjai tevékenységükben tiszteletben tartják-e a Magyar Népköztársaság alkotmányát és törvényét.

324