Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
Az MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztályának jelentései a Politikai Bizottság ülésére (1986. november 4., november 18.)
A másik Magyarország hangja I. 1. / A művészeti szövetségek - köztük az írószövetség - az ellenforradalom utáni konszolidációs folyamat részeként alakultak újjá. A szakmai és érdekvédelmi feladatok mellett az írószövetség akkor fontos közéletipolitikai funkciót is betöltött: hozzájárult az értelmiség egy részének véleményformálásában hagyományosan szerepet játszó írók politikai lojalitásának megteremtéséhez, a szövetségi politika e körben történő érvényesítéséhez, a társadalmi céljainkat szolgáló irodalmi élet kereteinek kialakításához. A hatvanas évek folyamán gyakorlatilag minden számottevő író belépett az írószövetségbe. A szervezeten belüli akkori erőviszonyokat a párt politikája mellett elkötelezett, nagy közéleti tekintéllyel rendelkező írók (Darvas József, Dobozi Imre, Garai Gábor stb.) vezető szerepe és befolyása határozta meg. Az ideológiailag eltérő nézetek képviselői az írószövetség életében akkor még nem kaptak hangot, a teljesen soha fel nem számolt csoportharcok háttérbe szorultak, a szövetség a művészetpolitika céljainak közvetítésében reá háruló feladatokat lényegében teljesítette. 2. / A hetvenes évek közepétől a nemzetközi helyzet alakulása, a gazdasági növekedés lelassulása és megtorpanása, egyes szocialista országok belső fejlődésének nehézségei, a jobboldali és konzervatív ideológiai irányzatok világméretekben észlelhető újraerősödése és más okok az írók egy részében eszmei elbizonytalanodáshoz, olykor távlatvesztéshez vezettek. Ezek a jelenségek elsősorban az irodalmi közéletben, de időnként a művekben is ellentmondásos ideológiai-világnézeti törekvések megerősödését, a nézetkülönbségek nyíltabbá és élesebbé válását, a párt politikájától eltérő, sőt számos kérdésben azzal szemben álló eszmei-politikai törekvések kialakulását, illetve újraéledését okozták. Ezeket a folyamatokat felerősítették további, az írók körében közérzetromlást kiváltó tényezők: a művészetek támogatására fordított központi, állami eszközök arányának, illetve reálértékének csökkentése; a kultúra társadalmi presztízsének csökkenésétől való félelem; a kommercializálódás vélt és valódi jelei; a művelődési szokások és viszonyok alakulása; a vizuális kultúrának a technikai fejlődéssel is összefüggő erőteljes térhódítása; az olvasásra fordított időmennyiség társadalmi méretű csökkenése, az olvasó- közönség érdeklődésének változása; a szépirodalom - ezen belül nem kis mértékben a mai magyar irodalom - iránti érdeklődés mérséklődése, s nem 28
