Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A közgyűlés jegyzőkönyve Ezen kívül még egy meseregényszerű könyvemmel voltam látható, amit a Móra adott ki. Ez úgy elfogyott, hogy antikváriumban is nagyon ritkán találkozni vele. Ettől függetlenül a láthatatlanság itt is utolért. A következő kéziratomat a Móra már meg sem látta. Pedig több mint egy évig volt náluk, és azóta így vagyok minden kiadóval: küldhettem kötetnyi verset vagy drámák kéziratát. Mindegyiken következetesen keresztülnézek. így nem maradt más választásom, mint az, hogy saját, illetve kölcsönkért költségen jelentessem meg írói munkáimat. Hetvenháromban hat, hetvenhatban három teljes estét betöltő drámát adtam ki egy-egy könyvben. Nyolcvanötben pedig egy verseskötetet Sikátorok címmel. A hetvenháromban megjelent, hat drámát tartalmazó Pünkösdi királlyal megint látható voltam... kis időre. Az egyik darabot, a Mária Magdolnái Kohut Magda és Sinkovits Imre olvasta fel az írószövetség drámai szakosztályában, és a következő évben a Korona Pódiumon egyetlen alkalommal. A szakosztályban Görgey mutatott be, mint negyvenhárom éves fiatal drámaírót, és olyan írók jelenlétében, mint Gyárfás Miklós, Hubay, Vészi, olyan dramaturgok, mint Koppány György, Radnóti Zsuzsa és mások. Ettől kezdve lettem magánkiadó drámaíróként a szövetség tagja. A Mária Magdolna című darabom tizenegy év után, vagyis nyolcvan- négyben ismét láthatóvá vált a szegedi klubszínpadon. Pontosabban csak a fele. Lehetséges, hogy a jobbik fele. Csakhogy ha egy madárnak levágják mind a két lábát, mert a repüléshez csupán a szárnyakra van szükség, az a madár nem biztos, hogy jól repül. Felszállni pedig biztosan nem tud többé, így könnyű prédája lehet mindenféle ragadozónak. Tisztelt Közgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Nem tudom, ki meri biztonsággal állítani, hogy az az író, aki nem látható, rossz író is. Ki meri biztonsággal állítani, hogy az az ember, akin keresztülnéznek, akinek a munkáján is keresztülnéznek, az rosszul dolgozik. A közelmúltban az Élet és Irodalomban vita folyt az irodalom milyenségéről és minőségéről. Ott nem rólam és a hozzám hasonlókról volt szó. Az utóbbi években, a TV-ben és a rádióban is gyakran nyilatkoztak kritikusok, színházi szakemberek arról, hogy nincsenek magyar drámák fiókban. De volt egy ellenkező aktus is. Megíródott a Hiány dramaturgia. A két kötetben megjelent kilenc drámáról azonban sehol, még csak véletlenül sem történt említés. Nyilván azért, mert láthatatlanná váltak. Hiába küldtem el őket évekkel előbb a nyilatkozóknak és jóformán minden illetékesnek, és hiába jeleztem levélben, hogy ennél sokkal több írásom van fiókban, vagy 267
