Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A másik Magyarország hangja turális patemalizmusnak: amit mostantól csinálunk, az vérre megy, agyra és idegre, de legfőképpen pénzre. Itt egy pillanatra hadd álljak meg, s a sok példa közül hadd említsek egyet, amire talán nem került sor, két mondat erejéig. A Révai Lexikon ügye, amely nemrégiben zajlott, olyan dolog, amely tisztán mutatja ennek a korszaknak az ellentmondásait. Politikai probléma csak árnyaltan kapcsolódik hozzá, azonban jó példa a kulturális antidemokráciára - hogy finoman fogalmazzak és ha belegondolunk abba, hogy egy ilyen - elnézést a jelzőért, nem tudok rá jobb szót - pitiáner ügyben, amely azonban 70 ezer előfizető jóindulatát játszotta el, s egy olyan ember halt meg - ki tudja mennyire ennek a következtében, de hogy ez is belejátszhatott a halálába, az valószínű mint Illés Endre, akkor elgondolkodhatunk. Én mélyen egyetértek Berecz Jánossal abban, hogy a magyar reformot a magyar példa szerint kell végrehajtani, „hála istennek” ő mondta ezt így ki, azonban én is azt mondom, jó dolog, hogy a szomszédban is reformfolyamatok éleződnek, és azt az energiát, azt a gyorsítást nem ártana nekünk is egy picit alkalmaznunk, és annak módja nem a tehetetlen gyámkodás, hanem a minden jobbító erőt és energiát felvállaló, alulról jövő kezdeményezés lehetne. Nem a politika és irodalom szétválasztására van szükség, hanem legjobb erőink tömörítésére, állandó, építő vitákra és egészséges konfliktusokra. Én ezeket a konfliktusokat, melyeknek íultanúi lehetünk, jó jelnek tekintem, egészséges konfliktusnak látom. Adja Isten, hogy ennél rosszabb helyzetben ne legyünk. Személyes sérelmei mindenkinek vannak, nekem is akadnak bőven, ezek részben írói, részben állampolgári természetűek, s ember, avagy politikus legyen a talpán, aki ezeket szét tudja választani. Egy sérelmemet azért mondom el, mert állampolgári, politikai természetű. Úgynevezett - „független”, azaz nem hivatalosan jelölt képviselőként volt szerencsém indulni a legutóbbi választásokon, s abban, hogy most nem a parlamentben mondhatom el nagyjából ugyanezt, nagyban közrejátszott az, amit - finoman szólva - a demokrácia hiányosságainak nevezhetnék. Ezt csupán azért említem, hogy felhívjam a figyelmet, tudomásom szerint egyetlen író-képviselője sincs a parlamentnek, s ez nem bűn, hanem hiba, amely paradox módon felelősségünket mégsem csorbítja, hanem növeli. Néhány év múlva, ha esetleg valamely írószövetségi kiadványban olvashatom hozzászólásomat, összevont szemöldökkel vagy fintorogva fogom olvasni mindezt. Nehéz bölcsnek lenni ennyi hivatásszerűen okos ember között, s mégis mily nagy a vonzás, hogy az író ne olvasói, hanem társai 262
