Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)

A közgyűlés jegyzőkönyve

a szegedi diákok Botrányklubot alapítottak, égve a vágytól, figyelemmel kísérni eszmék ütközését. Elő is állt egy öregúr, aki hipotézisével a rák­kutatást vette célba. Azt hiszem, nem orvos, csak logikus megfigyelő. Mégis, az opponáló szaktanársegéd úgy csűrte-csavarta tanrendőri bejárást, hideg vécécsészéket rakosgatva, hogy a közönség a kevély szakcsiklando- zásra - fenséggel röhögött. A bölcs öregúr azonban nem vette sokba az ele­mentáris gúnykacajt. Ezzel szemben Szent-Györgyi professzor, akit kül­földre, emigrációba űztek a szabályozók például, s aki egyszer már bele­nyúlt a pókhálóba, mint Fleming s kiemelte onnan a csodát - ő nem haho- tázott, egy kérdést tett fel inkább, semhogy csúffá tegye az eltűnődő öreg­urat. A kérdést, melyre ő sem talált még választ, pedig azon a tájon kereste a fenét maga is, amelyben a csoda rejtőzködik. A láthatatlan radioaktivitá­sa meg a hit mágneses tere, ha találkozik. Akárcsak a társadalomban, mikor egy magatartás, eszme megfogan, hogy kisugározzák. Szent-Györgyi nem hág fel sebbel-lobbal s harsányan a mindentudás szaktrónusára, hanem el­mereng: melyik az a molekula? S mivel itthon kacagó szakbarbárok őriznek minden kis- és nagykaput, a Selyék a Szent-Györgyi fajták pedig Ameri­kában gondolkodnak: kaput. Kies hazánkban aligha születnek innovációk, mivel a gondolkodásmód csak szabadabb térben változhat, az önkormány­zat szűkebb, de mégis nyitható terében ugyebár. Mikor a professzor halálhíre jött, már megírtam a levelet. Nekem baj­társam ő az ellenállásban, újdondász s egyetemi polgár koromban tőle ta­nultam hazafiságot, emberi magatartást. A terjedelmes levélesszében arról a molekuláról is szó esik, amelyben a híradás dönt élet és halál fölött: hová megy, merre halad s milyen sebesen a nukleinsav legkisebbik molekulája, a lét s nemlét ragasztója? S felnyílik, ha helyes a sejtelem, a közös anyag­gal dolgozó kettős szerkezet, a vezérlő híradás, mely összefűzi sorsunk ágenseit, a fogamzásban éppúgy, mint az elmúlásban; egyként kötve rák­sejtet és ondót vagy lassan ragasztva Kháron révébe nedveinket. Most be­jelentem, hogy a gömblátás egyenlete, mely társadalmi összefüggéseivel a Hídszakadásban követhető... (Mozgolódás a hallgatóság soraiban, elszór­tan taps. Közbeszólás: Ebédszünet!) Hernádi Gyula (elnök): Fogd rövidebbre a mondandódat, s fejezd be. A másik Magyarország hangja 232

Next

/
Thumbnails
Contents