Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)

A közgyűlés jegyzőkönyve

A közgyűlés jegyzőkönyve

Már pedig embereken múlik minden.

Itt van Csoóri Sándor helyzete erre vonatkozóan. Nem ő akart kiszorulni! Mert ez kiszorítós játék. A kontraszelekció olyan helyzetet teremtett a szellemi életben, hogy kegyencek, elvtelen emberek, lézengő rit- terek, Biberachok - sem a magyarsághoz, sem a szocializmushoz közük nincs - eluralták az életet. Annyira, hogy hosszú esztendőknek kell eltelniük a változáshoz, még abban az esetben is, ha a politika változtatni kíván és az igazi értékeket engedi a forrásokhoz és a helyekre, ahol a magyar társadalom bajait fel lehet tárni, illetve lehet sugározni a jelzést, olyanok részéről, akiknek a bajoknak az orvoslására szándékuk van, programjuk ezt illetően. Még ekkor is hosszú esztendőkre van szükség.

Azt hiszem, nem járok messze az igazságtól, ha úgy fogalmazok, hogy azok, akik ezt a kontraszelekciós munkát elvégezték - és itt tartozom a tisztességnek azzal, hogy elmondjam, nem a pártnak jelenlévő képviselői. Akik itt jelen vannak, úgy kerültek ide, mint Pilátus a krédóba. Úgy látszik, hogy ez a koreográfia. Ilyen szerencsétlenül sikerül. Nekik kell elviselni azt, aminek a kialakításában - tulajdonképpen nem vettek részt.

Arról van szó többek között, hogy ha sorozatosan bebizonyosodik az, hogy az írók pontosan fejezik ki a nemzetnek a közérzetét és a nemzetnek a gondjait, a szocializmusnak a gondjait és a szocializmus útjában lévő akadályokat pontosan tárják fel, és ezt sorozatban teszik és ez esztendőről esztendőre bebizonyosodik, tehát az, hogy a felvetéseik, a panaszaik, a felkiáltásaik, a javaslataik, azok igazak, azokból például kormányprogram lesz később - mint ahogy lett is -, és amelynek megtevőit, előtte nacionalistának nevezték, fajgyűlölőnek nevezték, tehát bebizonyosodik, hogy az írók sorozatosan praktikusan jó dolgokat vetnek fel, ami a hatalomnak segítségére van, akkor ennek le kell vonni a következtetését, a konzekvenciáját. Azt, hogy akiknek hivatásszerűen lenne a kötelessége, hogy a hatalmat figyelmeztessék, és a politikát figyelmeztessék mindezekre a dolgokra, nem alkalmasak hozzá. És itt záródik, itt kapcsolódik össze a dolog. Az a konzervatív erő, amely a politikában bár utóvédharcot vív, jelen van, és amelynek - ismétlem - szocializmushoz, magyarsághoz, tényékhez semmi köze, - még akkor se, ha fennhangon hirdeti - és bizonyítani lehet, hogy nem, mert egyetlen egy ésszerű, egyetlen egy, a dolgoknak a közepébe, a lényegébe vágó, kezdeményező lépést soha nem tett, ennek érdekében áll, hogy a helyzet ne változzon meg, és ne kelljen a kötelező következtetést levonni. Ezt a kontraszelekciós állapotot fel kell ismerni, elemezni kell. És változtatni kell.

225