Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
amelyeket alkalomadtán szívesen megnevezünk konkrétan is, ámbár erre nem vagyunk illetékesek. Mikor indul ezek ellen vizsgálat? Külön kellene szólnom a Magyar Televízióról. Közben azonban egy idézet Köpeczi Bélától, aki az MSZMP XIII. Kongresszusán mondotta, hogy „Az utóbbi időben zavarok jelentkeznek a demokrácia és az érték követelményének teljesítésében. Elég széles rétegek rekednek meg a viszonylag alacsony kulturális színvonalon, és sokakhoz nem jutnak el az igazi értékek”. Eddig az idézet. A Magyar Televízió éves műsoridejének megoszlása - a Statisztikai Évkönyvből tudom 6,1 százaléka kulturális és 49,8 százaléka szórakoztató műsor. Norvégiában például 24 százalék a kultúráé és 8 százalék a szórakoztatásé. De a hazainál kedvezőbb arányt figyelhetünk meg több tucat országban, egyebek közt épp Brazíliában is. Kérdésünk: miért? És még egy miértről, ugyancsak statisztikai alapon és távlatokban szintén a fiatal írók érdekének védelmében: csak kiragadott példaként néhány ország, ahol az oktatási kiadások mind a bruttó nemzeti termelésnek - illetve ahogy mifelénk nevezik, a nemzeti jövedelemnek -, mind pedig a költségvetési kiadásoknak a százalékában jóval magasabbak, mint Magyar- országon. Ilyenek pl. Irán, Algéria, Szíria. Szándékosan nem említettem európai országot. Vajon mikor merünk majd szellemi beruházásokon is gondolkodni? Avagy pl. az oktatásban, különösen a felsőoktatásban dolgozók, egyáltalán az oktatás munkakörülményeinek javítása később, közvetett módon nem térülne meg? Akár az irodalom javára is? Utolsó kérdésemet már feltették tegnap a felszólalók is: mit ér a magyar irodalom? Bűnügyi tudósítást olvastam egy hete egy 23 éves félanalfabéta fiatalemberről, aki baltával támadt környezetére, majd az intézkedő rendőrre is, legutóbbi, nem első büntetéséből szabadulva, néhány hónapig dolgozott betanított munkásként, több mint tízezer forintot keresve. Mi, betanított magyar írók, de szólhatnék a szakképzett pedagógusok, népművelők, könyvtárosok és más balta nélküliek nevében is (derültség), ezúton köszönjük gazdasági vezetőinknek azt a megbecsülést, amelyet kifejeznek munkánk iránt. A példa ugyanis modell értékű. Mint Hatvani Dániel mondta: az anyagi megbecsülés nem a megszerzett tudással paralel: hozzáteszem: olykor annak reciprokával az. Térjünk beljebb. Egyetlen adat írószövetségen belülről: 54 év a Magyar írók Szövetségének átlag életkora, ennél tudomásom szerint csak a Bolgár A közgyűlés jegyzőkönyve 221
