Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A közgyűlés jegyzőkönyve elsőből, öt esztendő után lett valami, a másikból semmi. Ha a kormányzat annyira becsüli Illyést, amennyire Hubay emlegeti, és megadja neki a lapot, illetve a vele együtt tartó társaságnak, talán minden másként alakul. Meg kell említenem: volt egy pillanat, amikor Köpeczi Béla miniszter fölajánlotta, hogy legyen a Hitel havilap. Illyés nagyon határozottan ellenezte ezt. Azt mondta: havilap nem kell, mert havilap van bőven, de olyan mozgékony lap, amellyel legközvetlenebbül bele lehetne szólni az időszerű ügyekbe, dolgokba - nincs. Miért lett volna égetően szükség a lapra? Azért, hogy folyamatosan megmutathassuk, hogyan gondolkodunk. Tudniillik, ha nem folyamatos a gondolkodás, az ember nem ismerhet föl igazi alternatívákat, legföljebb ötleteket ismerhet föl. így jön aztán létre a látszatok világa: a „mintha szabadság” és így tovább. Ez a „mintha világ” képes sokáig működni, de egyszer elfogy alóla a talaj. Attól félek, hogy most errefelé tartunk. Illetve, hogy már benne is vagyunk a bajban. Elvékonyodott minden dolog héja. Meg kellene újulnunk, de hogyan? Sokan azt bizonyítják: legfőbb szempont a gazdasági élet megújítása. Nem hiszek nekik. Szerintem a lelkek megújítása nélkül soha és sehol nem volt még reform. Ahhoz egy nemzet kohéziójára van szükség. József Attila ezt mondja: „a nemzet közös ihlet”, egy mai politikusnak azt kellene látnia és mondania, hogy: „a nemzet közös vállalkozás”. De lehet-e kohézió ott, ahol ekkora a megosztottság, ekkora a bizalmi válság, mint nálunk? Legelőször talán ebből kellene kilábolnunk és megújulnunk. De hogyan? Bízzuk magunkat Bata Imre lapjára és Fekete Sándoréra? De nem akarok személyeskedni, inkább csak a gondolatot fogalmazom meg. Úgy érzem, az igazi haszonélvezők egyetlen rendszerben sem voltak merész újítók és nem is lesznek soha. Az újításhoz új anyag, új stílus kell és új szenvedélyek is kellenének. Rengeteg féllábra állított párttag és progresszív ember emésztődik magába fordulva ebben a társadalomban. Újítás? De hol vannak az újításra érzékeny politikusok? Ha csak három van belőlük a hatalomban, akkor egy sincs. Legalább 30-40 mozgékony, zseniális fiatal, illetve középkorú embernek kellene elindítani és elmélyíteni az eddig felfutó új politikát. Itt bukik ki belőlem egy személyes vallomás: ha kibontakozhatott volna Magyarországon a reform - akkor bizonyos, hogy én most a reformisták között vagyok, és nem sodródom bele semmilyen ellenzékbe, illetőleg „mintha ellenzékbe”. Ha netán mégis, akkor azokkal tartottam volna, akik a túl gya217
