Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)

A közgyűlés jegyzőkönyve

A közgyűlés jegyzőkönyve

Kis Pintér Imre:

És lehetővé tesszük azt is, hogy adott esetben ők is részt vegyenek a közgyűlés munkájában. Én mindjárt tennék javaslatot: Bertók László, Balassa Péter, Göncz Árpád, Kiss Gy. Csaba.

Hernádi Gyula (elnök):

Elhangzott egy javaslat: Kiss Gy. Csaba, Balassa Péter, Bertók és Göncz. Felteszem a kérdést, hogy a Kis Pintér által javasolt plusz négy embert megszavazza-e a közgyűlés? Ez azt jelenti, hogy elvileg 20 ember fogja számolni a szavazatokat. Hallom Fekete Gyulától, hogy Serfőző Simon elmegy; helyette is kérek egy jelöltet, hogy a 20 meglegyen. Jelöljetek valakit! (Közbeszólás: Csapiár Vilmos.)

Csapiár Vilmost ki fogadja el? Köszönöm. Tehát Csapiár Vilmos is tagja a szavazatszedő bizottságnak. Akkor nagyjából 20 fő: valószínűleg gyorsabban tudnak dolgozni. Itt a program szerint nekem meg kell köszönnöm a lelépő választmány munkáját. Engedjétek meg, hogy ezzel kapcsolatban itt néhány gondolatot elmondjak. Nem akarok túl hosszú lenni, csak azért egy pár dolog elhangzott tegnap és ma is, amihez néhány reflexiót fűznék. (Mikrofonhoz lép.)

Megköszönöm a lelépő választmány munkáját. Meglehetősen skizofrén feladat, hiszen én is benne voltam. Szociológiai tanulmányok tanúsítják, hogy bármilyen típusú embercsoportban a tagok 10%-a aktív, 80%-a érdeklődő, de csendes közép és a maradék 10% passzív. Az írószövetség 69 tagú választmányának, az összlétszám kb. 10%-ának jelentős hányada valóban aktív volt az elmúlt öt esztendőben, nyugodtan mondhatom, dolgozó választmány volt. Amikor a tagság titkos szavazással megválasztotta, úgy gondolta és azt remélte, hogy a reprezentatív demokrácia szintjén a legaktívabb, párbeszédre legalkalmasabb 69 tagját választja ki, illetőleg meg. Olyan 69 tagját, aki a par excellence irodalmi kreativitásban is élenjár, vagy legalábbis megbízható jó minőséget képvisel.

Mi az, amivel a művész általában, az író pedig különösen meg van áldva-verve? Az érzékenységgel, a médium-mivoltával. De ezen belül miért érvényes az íróra a „különösen” határozószó? Mert az író a nyelvi kommunikáció révén kétszeresen is érzékeny: a fogalmi információ és az emocionális információ szintjén. Az emocionális nyelvi információ az irodalmi alkotás elsődleges közege, ugyanakkor a fogalmi információ, mondhatni, a hétköznapi párbeszéd, a tudomány, illetőleg a majdnem tudomány közege.

195