Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A másik Magyarország hangja élő magyar anyanyelvű lakosság körében. Északi szomszédaink ma egyetértenek azzal, hogy legyen élénk szellemi áramlás a Csehszlovákiában élő magyar nemzetiség és hazánk között. De hadd hangsúlyozzam: mi mindig a két ország és a két nép kapcsolatának fejlesztését tartottuk szem előtt, és ennek a nemzetiségi kapcsolatok csak része, igaz, fontos, döntő és jelentőségteljes része! Ezt persze kizárólag nyugodt, türelmes, de következetes politikai magatartással lehetett elérni. Ha a sajtóban, 1975-ben, azután az említett első beszélgetés után, elszabadulnak az indulatok, akkor a két ország ma is „dupla határőrséggel” vigyáz egymásra. Ez nem járható út, nem is a mi utunk. Vagyis a nemzetiségi politikát csak érzelmekkel, ráadásul felfokozott érzelmekkel folytatni nem lehet. Ehhez a munkához bölcsesség, körültekintő higgadtság szükséges. Sajnos, a bölcsesség néha óvatossággal, és az óvatosság esetleg késedelmeskedéssel jár. Ezt megvitathatjuk, erről beszélgethetünk. Aki viszont hangulatot akar kelteni, s indulatokat fakasztani, azt nem hallgatjuk meg, annak nem adhatunk teret. Túl veszélyes Európának e térfelén a tűzzel játszani. Tudom, hogy délkeleten lévő szomszédunknál más a helyzet. De mi a fő kérdésnek mégis a két ország közötti politikai különbséget tartjuk, azt, ami a társadalmi gyakorlatot országainkban elválasztja. És ezen mi, kívülről változtatni nem tudunk. Tárgyalásainkon megpróbálhatunk hatni partnereinkre, sőt, ami tőlünk telik, azt megtesszük a progresszív kapcsolatok erősítése érdekében. De az egész országon mi nem tudunk segíteni, mert akkor ők is úgy dönthetnek, hogy megpróbálnak rajtunk segíteni, hogy ne legyen ekkora különbség a két politika között. Nekünk, nekem is fáj az ott élő magyarság tragikus helyzete, az, hogy akadályokat gördítenek a kapcsolatok útjába. De nagyobb politikai összefüggésbe helyezve a problémát, mégis azt kell mondanom, nekünk az az elsődleges feladatunk, hogy a népek, az országok együttműködését építsük, és ezen belül lehet és kell szolgálnunk a környező országokban élő magyarság érdekeit. Hadd szóljak hazai helyzetünk megítéléséről is. Úgy hiszem, nem kell szégyenkezve megtagadnunk mindazt, amit az elmúlt évtizedekben felépítettünk, megteremtettünk. Tagadással új politikát csinálni nem lehet. Az is igaz, persze, hogy csak helyzetfeltárással, s örökös analizálgatással semmire sem jutunk. Program kell, ez nyilvánvaló. De hogy itt, az írószövetség közgyűlésén csupán egyetlen ember vegye észre, hogy pár nappal ezelőtt a párt nyilvánosságra hozott egy összefüggéseiben is igen figyelemreméltó 184
