Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)

A közgyűlés jegyzőkönyve

dégeink formális köszönéssel éppen hogy elmentek, az volt az érzésem, hogy meg voltak sértve - mélyen meg voltak sértve, meg voltak bántva -, ha már vendégeink voltak.

Maradjunk tehát annyiban: Igen tisztelt Közgyűlés! Öt évig voltam itt elnök, és ez alatt az öt év alatt jeleztem, hogy nem egy üggyel volt találkozásom. Ezek az ügyek egy-két-három hónapig tartottak és mindig az volt az érzésem, hogy egy-két-három évre megszüntetik a magyar irodalom számára azt az esélyt, amely itt mindenki számára - a magyar filmesek, zenészek, képzőművészek, közgazdászok, munkások, stb. számára - megvan: mindenki számára megvan, ahogy megvan egy bizonyos országban, ahol a vezetéssel egyetértésben művelik a maguk üdvös dolgait, az önszeretettel egyesítve a hon érdekét. Mi ezt folyton felmondjuk, tehát egy-két-három esztendeig a kérdés az, hogy hogyan kell újból elkezdeni ezt vagy azt az ügyet az egész irodalom javára, amiről tegnap beszéltem. Mindig „haragszom rád”-viszonyban vagyunk és mindig meg akarjuk mutatni azt, hogy azért kiprovokál tan vagy közakarattal vagy a reflexeknek egyfajta túlságosan begyakorolt törvényei szerint elő lehet idézni szituációkat.

Tudniillik számomra itt a legmeglepőbb dolog, a legnagyobb felismerés ez alatt az öt esztendő alatt az volt, hogy hogyan készülnek a szituációk. Nem tudtam beléjük látni.

Tegnap itt valaki megkérdezte, hogy mi jön ezután. Mondtam: fogalmam sincs. Én itt hülye, de szuverén elnök vagyok. (Derültség, taps.) Abszolút tájékozatlan vagyok, mert nem tudom, hogy mi fő a fazekakban, tudtom nélkül főnek a dolgok a fazekakban, kívül az írószövetség keretein, de úgy kell viselkednem, mintha ezek spontán itteni megnyilvánulások volnának.

Méltóságomon alulinak nem tartanám, hogy én avatkozzam be ezekbe a főzőcskékbe, még talán érdekelnének is, de elvennék a maradék időmet, és mivel nincs hozzá tehetségem, a végén elkozmásítanám esetleg éppen a barátaim főztjét. Tehát távol tartottam magam ezektől, eljátszottam azt, hogy minden szó ott születik, spontán.

Viszont ami a legjobban meglepett: láttam, van egy mű, ami a műveknek kijáró tisztelettel kezeltetik mindenki részéréről, a folyóiratokért felelősek részéről, közlik, hogy az vers, tehát azzal nincs bajuk, aki írta, az költő, tehát azzal nincs bajuk, de furcsa metasztázissal - szeretném kérni a tisztelt Közgyűlést, hogy befejezhessem, illetve kérdezni, hogy befejezhetem-e, mert intést kaptam, hogy letelt az időm (közbekiáltások: igen! hall______________________________________A közgyűlés jegyzőkönyve

169