Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A közgyűlés jegyzőkönyve Én nem erre gondolok. Hanem a magyar irodalom, és a magyar író méltóságára, függetlenül irányzatoktól, esztétikai értékek milyenségétől, nemzedékektől, a legelemibb emberi méltóságérzet írói megnyilvánulására, ami választásokat, döntéseket jelent értékek mellett. Felelősséget az alkotandó művek esztétikai színvonaláért, a bennük megalkuvások és kompromisszumok nélkül kifejtett igazságért. Minden író a közlés nyilvános rendszerében vesz részt, felelős tehát azért, hogy őszinte legyen ahhoz, akihez szól, felnőttnek tekintse olvasóját. Triviális dolog ez, de a felelősség fokozott, amikor annyi egyoldalú ámítás és köznapi mitológia duruzsol a modem eszközökből a kiszolgáltatott néző és hallgató fülébe. Az írói tisztességre és jó értelmű gyanakvásra, a mi tájainkon - nézetem szerint - nagyobb mértékben van szükség, mint egyebütt. Gyanakvásra, hiszen a múlt század nagy társadalomboldogító közösségi eszményeinek díszletei között az ember nemegyszer megvetés tárgya lett. Az az ember, akihez az írónak úgy kell szólnia, mint társához. Nem felülről, mint a tanító a pódiumról, vagy a tévébemondó a képernyőről, hanem kételkedve és nyitottan, nem saját vélt igazától gőgösen, hanem őszinte lelkiismerettel, nem többes, hanem egyes számban szólva a korról és magunkról. Egy szóval: méltósággal. El tudom képzelni, hogy utódaink az irodalmi művekből - persze a javából - pontosabban fogják megtudni, mint bármely más forrásból, hogy milyen volt a magyarság mai közérzülete. A magyar irodalom méltóságát nem lehet szerintem honoráriumokkal vagy díjakkal mérni. Lehetnek jobbak és rosszabbak az irodalom körülményei, méltóság nélkül a silány és a hazug művek száma lesz nagyobb. A partner, az olvasó nem dezorientáltabb talán, mint bármikor valaha? Legalább az író ne áltassa hát olcsó megoldásokkal. Magyar írónak lenni - írószövetségben vagy azon kívül - felelősséget jelent, ami kevés és sok is. A véleménymondás felelősségéről van szó. Függetlenül attól, hogyan kap az író szava nyilvánosságot, kap-e egyáltalán. Ennek jegyében felszólalásomat egy hosszabb idézettel szeretném folytatni. 114-en magyar írók, tudósok, művészek, párttagok, nem párttagok, vidékiek és budapestiek levéllel fordultunk országunk vezető testületéihez a Tiszatájjal kapcsolatban hozott döntésekről. Ez a levél azért született meg, mert a Magyar írószövetség rendkívüli szeptemberi választmányi határozatára mindmáig semmilyen választ nem kapott. 163
