Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A másik Magyarország hangja Bodnár György (elnök): Megköszönöm Sík Csaba szavait, és kérem, Tornai József mondja el hozzászólását, majd pedig Hatvani Dánielt kérem mikrofonhoz. Tornai József: Kedves Barátaim! Tisztelt Közgyűlés! Amikor öt évvel ezelőtt, másokkal együtt, engem is beválasztottak a választmány tagjai közé, és még akkor késő este titkos szavazással megválasztottuk a vezetőségjelölő-bizottságot, nem gondoltam, hogy olyan viták, döntések, sikerek és kudarcok előtt állok, amilyenek aztán bekövetkeztek. Tény, hogy soha azelőtt ilyen küzdelmekben nem volt részem. Voltak nagy tapasztalatú, nagyra néző barátaim, akik már a kezdet kezdetén figyelmeztettek, hogy ne bízzak a választmány kitartásában. Tudod milyenek az írók, mondták, hamarosan megunják ezt a kemény futballt, sokakat rávesznek a külön érdekeik, hogy elmaradjanak az ülésekről. Megleptek ezek a jóslatok, de megvallom: nem hittem nekik. Nem hittem, mert ha fölsoroltam magamban azokat az írókat-költőket, akikre ez a jóslás vonatkozott, s elképzeltem, milyen emberi-írói út áll mögöttük, lehetetlennek kellett tartanom, hogy életük második, érett, szinte végleges szakaszában bármi vagy bárki is megváltoztathatná, megvesztegethetné őket. Jól ismertem őket. Ahogy ismertem néhányat nagy öregjeink közül is - Veres Pétert, Fölep Lajost, Füst Milánt, Szabó Lőrincet, Cs. Szabó Lászlót, Örkényt, Illyést - mit mondanának ők, gondolom most, ha még élhetnének, és itt állnának az én helyemben? Mit mondanának most a közgyűlésen? Az ő elképzelésükre, magatartásukra kell gondolnom, hiszen a kultúra folyamatosság, folytatás. A hagyomány és újítás megszakítatlan váltakozása, konfliktusa. Mit mondana itt most Illyés Gyula vagy Veres Péter, 1986 vége felé, abban az új helyzetben, amelybe mára a magyar kultúra, a magyar irodalom, a magyar líra került? Nem azt emlegetné-e föl Veres Péter vagy Illyés is, hogy 1986-ra az alkotó értelmiség helyzete megint, mint már annyiszor, a történelmünk folyamán, vitássá, vitatottá vált? Nem ennek a visszás, fojtogató helyzetnek a megvizsgálását tartanák ők is legfontosabbnak, amikor az írószövetség közgyűlést tart? Hiszen - valójában nemcsak az a baj, hogy mindenképpen kritizálják az írók, az értelmiség tevékenységét, de az is, hogy fölismeréseit, még ha szóban elfogadják is, a gyakorlatban nagyon ritkán hagyják, hogy meg is valósuljon belőle valami. Az alkotó értelmiség tehát létének értelme, illetve értelmetlensége fölött töpreng. Némelykor egészen az abszurditásig. Azon, hogy miért nem tudunk eleget levenni, gondot 152
