Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
1900 márciusában, egy kritikájában Osvát mondta ki, miért nem tud irodalmunk egyelőre belülről megújhodni: „A magyar irodalomban és a magyar közönség fölött csaknem negyven éve királykodik Jókai hatalmas talentuma. Kemény Zsigmondot, aki modernebb lélek volt, nem olvasták, nem olvassák ma sem. Akadtak ugyan, ha kis számmal is, igazságra törekvő Gyulai Pálok...”, de eredmény nélkül. Eredmény nélkül azért, mert ők a realizmus szóvivői voltak, az egyetlen nagy, de nehézkes Kemény Zsigmondon kívül... egyetlen jelentékeny írót sem tudtak szembeállítani Jókaival... (Részleges tapsj Az ő esztétikájuknak (taps) tehát várakoznia kellett a maga íróira. Kétségtelen, hadd vessem közbe: talán nem is igaz, hogy a modernség, mint idegenség jelentkezett először nálunk. Azt sem lehet tagadni, hogy aki Európát látta, Magyarországot is más szemmel nézi; az arányok összezsugorodnak előtte kissé. Nem kellett egy évtized sem, hogy a realizmus és a modem esztétikája megtalálja a maga íróit: mikor Osvát töprengését írja, is léteznek már, ahogy meggyőződésem, itt vannak ma is, s ugyanazzal a pillantással veszik szemügyre Európát, mint Magyarországot... (Taps.) Bodnár György (elnök): Tisztelt Közgyűlés! Nehéz helyzetben vagyok, mert eddig senkit nem gátoltunk, hogy végigmondja a hozzászólásokat, de a közvélemény, úgy vélem azt fejezte ki, hogy próbáld összefogni az előadásod a továbbiakban, és menjünk tovább. Fejezd be nyugodtan: kérem a közgyűlést, hogy befejezhesse Sík Csaba a hozzászólását. Sík Csaba: ...Befejezésül csak annyit, már nem emlékszem, Bókától vagy Kellér Andortól hallottam, hogy Krúdy kocsmázás közben gyakorta beszélte el, mikor Gárdonyi Pestre jött, sosem felejtett el egy egri kemencében sült, hazai kenyeret hozni Bródy Sándornak. Bródy egy ládika nemes szivarral viszonozta a baráti szívességet, Gárdonyi azt szerette, de zsugori volt, tehát olcsót szívott. Ezek a régiek, fiam, még szerették egymást, szokta volt Krúdy történetét befejezni. Ez mintha elveszett volna kézen-közön, valós és vélt gondok közepette azóta az irodalmi életben. Holott talán nem mellőzhető segítség lehetne megoldásukban. Köszönöm. (Taps.) A közgyűlés jegyzőkönyve 151
