Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A közgyűlés jegyzőkönyve születő műért ugyan szerzője egy személyben felelős - a mű élete, illetőleg utóélete azonban már társadalmi dimenzióban zajlik. Az irodalmi alkotások értékhierarchiába rendeződnek, de a valódi szellemi hierarchia csak demokratikus publikációs és kritikai viszonyok között kristályosodhat ki. Ha tehát itt most publikációs csatornák beszűküléséről, hallgatásra kényszerült írókról vagy süket csönddel körülvett művekről, sikeres, karakteres folyóiratok átprofilírozásáról, irányzatos orgánumok hiányáról - egyszóval az irodalmi élet problémáiról beszélünk, valójában az irodalomról beszélünk. Az író, persze, nemcsak irodalomról beszélhet. Alkata, vérmérséklete, helyzete, optimizmusa vagy éppen pesszimizmusa indíthatja arra, hogy felemelje szavát nem napi-politikai kérdésekben: a demokráciáért, a radikális reformokért, a kriminális környezetszennyezési, egészségügyi, demográfiai állapotok vagy az erdélyi magyarság katasztrófája ügyében. De, persze, nyilván az irodalom ügyében a legilletékesebb - és ott mindenképpen ő a legilletékesebb. És az irodalomban, bár másutt is, de az irodalomban igazán van létjoga a felelős önigazgatásnak, az önállóságnak és a kisvállalkozásnak. Hiszen gondoljuk csak meg, hogy az egész modem magyar irodalom ilyen keretek között bontakozott ki, kezdve a Nyugattól és a Tettől, a Szép Szón és a Válaszon át egészen az Újholdig. A külső körülményeken, persze, nemigen tudunk változtatni. De maga az írószövetség azért próbálkozhat valamiféle kísérleti irodalmi demokráciával - avagy legalább ne fojtsa meg csírájában az ilyen irányú kezdeményezéseket! Azt hiszem, ebben mindannyian egyetértünk. Mire gondolok? A legutóbbi közgyűlés legprogresszívabb eredménye a baráti körök, társaságok megalapításának engedélyezése volt a szövetség kebelén belül. Ezek létének, működésének fontosságát az irodalmi társaságok országos győri találkozóján tartott beszédében a művelődési miniszter is kiemelte. Az új alapszabály 20. pontja természetesen és nagyon helyesen most e körök, társaságok működését is szabályozza. Ez rendben is lenne. De túl is szabályozza. Idézem a c/ alpontot — a 20. fejezet c/ alpontját —: „A baráti körök összejövetelein, rendezvényein a titkárság egyetértésével vehetnek részt rendszeresen meghívott irodalombarátok. ” A csikorgó, magyartalan fogalmazás a követelés abszurditását tükrözi: a „rendszeresen meghívott irodalombarátok” tehát nem írók - vagy csak nem szövetségi tag írók? -, akik eddig csak úgy leültek a Móricz Zsigmond, a 133
