Kiss Gy. Csaba - Szilcz Eszter (szerk.): A másik Magyarország hangja. Dokumentumok az Írószövetség 1986-os közgyűléséről - RETÖRKI könyvek 16. (Lakitelek, 2016)
A közgyűlés jegyzőkönyve
A másik Magyarország hangja az irodalom eszmei vezérképviselete is a társadalomban, s ez a rangja elsősorban a partneri szerepektől függ, amelyek teljesen függetlenek az alapszabálytól, nyilván. Másfelől az egyesületi törvény a többi művészeti szövetségre is vonatkozik, tehát mindenütt megtörtént ez a fajta összehangolás, voltaképp a szövetségi rang ugyanúgy megmaradt. Sőt az egyesületi törvény bizonyos tekintetben az addigi jogok és lehetőségek tágítására, bővítésére, erősítésére is ad módot. Hogy mást ne mondjak, például az egyesületi törvény szerint vállalkozásokba kezdhet az egyesület, lapot adhat ki és így tovább. Tehát még bővültek is a lehetőségek. A választmány jóváhagyásával egy bizottság jött létre, az alapszabályelőkészítő bizottság, amelynek rajtam kívül Bárány Tamás, Czakó Gábor, Garai Gábor, Hatvani Dániel, Hekerle László, Csengey Dénes voltak a tagjai; az utóbbi kettő a JAK képviselője. Vámos Miklós kimaradt a bizottságból, Hekerle László közben meghalt. Kaptunk jogi képviselőt is segítségül és öt ülésen, fél napig tartó üléseken vitattuk meg a régi és az új alapszabályt azokkal az észrevételekkel együtt, amelyeket részben a tagoktól kaptunk elnökségi, választmányi tárgyalás után is, részben pedig a minisztériumtól. Nem minden tekintetben sikerült, de végül is ez az alapszabály született meg, amelyet mindenki kézhez kapott. Két olyan problémát emelek ki, amelyekről nyilvánvalóan eddig is szó volt már a tagok között, kaptunk róla jelzéseket. Az egyik az, hogy a régebbi alapszabályt - azaz a legutóbbit, mert hiszen azelőtt is mindig más alapszabály volt - áttekintve az a kérdés állt a bizottság előtt, hogy a valóságból induljunk-e ki, avagy a törvényalkotásnak azt a formáját válasszuk, amely inkább programot ad, mint a valóságot tükrözi. Mi úgy véltük, hogy jobb, ha a valóságból indulunk ki, tehát a jelenlegi realitásokból, irodalmi, irodalompolitikai realitásokból. Ez volt az indok arra, hogy a régebbi alapszabálynak azokat a szövegeit, amelyek különös részletezéssel foglalkoztak a szocialista elviséggel, a marxista- leninista eszmei neveléssel, stb. összehasonlítván az elmúlt 10-15 év kultúrpolitikai gyakorlatával, mi úgy véltük, hogy ez nem a valóságnak megfelelő fogalmazás. További ilyen - mondjuk konkrétabban - viták is voltak akkor, amikor a bizottság az utóbbi 8-10-15 évnek az irodalompolitikai preferenciáit vette számba, és kiderült, legalábbis számunkra így derült ki, hogy ezek nem igazolhatók a régebbi alapszabályainknak ilyenféle megfogalmazásaival, sőt sok tekintetben, úgy véltük, hogy ellentmondanak annak. Ezen az alapon mi a régebbi alapszabálynak ezeket a passzusait meglehetősen megrövidítettük. Hangsúlyozom, nem hagytuk ki belőle - ahogy 116
